„Kecskebéka” változatai közötti eltérés

A tavaszi előbújást követően megkezdődik a párzási időszak, ilyenkor esténként a fajkomplex hímjeinek kuruttyolásától hangos a vízpart. Hibridsége ellenére a kecskebéka mind tavi, mind kis tavi, sőt más kecskebékákkal is képes [[szaporodás|szaporodni]]. „''Ez úgy képzelhető el, hogy a számfelező [[meiózis]] előtt, eddig még nem egészen ismert módon az egyik szülői [[genom]] eliminálódik, míg a másik [[endomitózis|endomitotikus]] úton megkettőződik a [[sejt]]ben. Ennek következtében a hibrid csak az egyik szülői [[kromoszóma]]készletet juttatja az [[ivarsejt]]jeibe, és azok így már nem hibrid jellegűek.''”<ref>[http://cerberus.elte.hu/taxonomia/keteltu.htm Az ELTE TTK Biológiai Intézetének kétéltűekkel foglalkozó lapja]</ref> Szaporodási időszak április közepétől augustus végéig tart. A hímek jó időben sokat brekegnek. A kecskebéka akkor kezdi a nászát mikor már megjött az igazi tavasz ritkán május vége előtt, rendesen csak júniusban tehát sokkal későbben mint a leveli- és a vöröshasú unkák és a zöld varangyok. A szürkületi lehűléssel meg kezdődik az általános brekegés a békák makacsabbul és kitartóbban fújják, mint az éj bármely más énekese és csak hajnal felé csendesedik el a tó. Sötétedést követően kórust alkotva hallatják brekegő hangjukat így vonzva a nőstényeket a párzó helyre ha ilyen tó mellet megállunk a békés csendben egyszer csak felharsan egy vartyogó brekegés majd az előénekes dalára rázendít a környék összes kecskebékája. A jól ismert békaszerenád zsongítóan messzire száll a teli holdas éjszakán át. Párzása úgy folyik le, mint a többi békáé, csakhogy tovább tart. A hím szenvedélyesen átöleli a nőstényt és karjainak a szorításával, meg testének súlyával valósággal kisajtolja a petéket. A hím szorítása következtében támadt sérülések néha állítólag úgy elgyengítik a nőstényt, hogy bele is pusztul. A peték világossárgák, de egyik oldaluk szürkéssárga. Miközben végig haladnak a petevezetéken, körülveszi őket az ismert kocsonyás anyag. Lerakás után lehullanak a fenékre és ott is maradnak. Valamivel kisebbek a gyepi, sőt még a levelibéka petéinél is, ellenben annál nagyobb a számuk, és ha az időjárás kedvez nekik a lerakás alatt, oly sok poronty lesz az utód, hogy igazán nem kell félni a faj kihalásától. Az embrió már a negyedik nap elkezd mozogni, az ötödiken vagy hatodikon felreped a pete és ekkor már lehet látni a milliméteres, szürkéssárga ebihalat, amint reszketve mozog és hamarosan úszik is. Nagyítóüveggel már világosan lehet látni a szemeket és a szájat, s a fej két oldalán azokat a redős függelékeket vagy csatornácskákat, melyekből a kopoltyúk fejlődnek. A poronty ettől kezdve nagyon gyorsan növekszik. A fej vaskosabb lesz, a test gömbölyűbb, a farok hosszabb, a bőr átlátszó. A tizenharmadik és tizennegyedik napon már kifejlődik a tüdő is, a külső kopoltyúk összezsugorodnak s helyettük látható lesz a poronty baloldalán a páratlan kopoltyúnyílás a belső kopoltyúk számára. Leydig szerint már a lábatlan porontyok is húsevők, mivel mohón felfalják a vízigőte elpusztult porontyait. Az olyan porontyok gyomortartalma, amelyeknek a hátulsó lábai már kisarjadtak, nagyítóval való vizsgálattal a fenék iszapjából állónak bizonyul, benne számos kagylósrák és algák maradványával, valamint egyéb növényi eredetű részekkel. Egy hónap mulva meglassúdik a fejlődés menete. Mikor a lárva már elért 6–7 mm-nyi hosszúságot, mind a négy lába teljesen kifejlődött, farka azonban még mindig hosszabb, mint a törzse, oldalról összenyomott és nagyon magas. Ettől kezdve a farok lassanként összezsugorodik és végül egészen eltűnik, a nélkül, hogy a test nagyobbfokú növekedése volna megállapítható: sőt ellenkezőleg úgy látszik, hogy az átalakult béka kisebb, mint a megelőző lárva volt. Az átalakulás csak mintegy 4 hónap mulva fejeződik be teljesen, de a béka csak életének ötödik esztendejében éri el a rendes nagyságát, de valamivel későbben is növekszik.