Az amerikaiakamerikai kontinens [[gyarmat (terület)|gyarmatosításával]] megújult az olcsó munkaerő iránti igény. A bennszülött lakosság nem volt erre képes, mert az európaiak által behurcolt betegségekre (például [[kanyaró]] és [[fekete himlő|himlő]]) nagyon fogékonyak voltak. Másrészt az addigi életmódjuk sem tette őket alkalmassá a [[feudalizmus|feudális]] termelési rendszerbe való hatékony beilleszkedésre. [[Kuba|Kubában]] a bennszülött lakosságot teljesen kiirtották (''lásd még:'' [[Bartolomé de las Casas]]). [[1512]]-ben [[II. Ferdinánd aragóniai király|V. Ferdinánd kasztíliai király]] (''II. Ferdinánd'' néven Aragónia királya) betiltotta az indián rabszolgaságot. [[1526]]-ban az első afrikai rabszolgaszállítmányok elérték Kuba szigetét. A [[16. század|16]]-[[17. század]]ban több mint 600 000 afrikai rabszolga élve került az amerikai [[spanyolok|spanyol]] gyarmatokra. A fogságba ejtett és a szállítás során meghalt rabszolgák száma ennél lényegesen magasabb volt, mivel a rabszolgavadászok kiválogatták és megölték a gyengének ítélt embereket, és sokan elhunytak a nyomorúságos úton a partig, illetve a rabszolgahajókon.
{{lásd|Rabszolgapart}}
Az [[ipari forradalom|első ipari forradalom]] a rabszolgaság teljesen új formájához vezetett. Azelőtt a rabszolgák túlnyomórészt (kevés kivétellel, mint például az [[Ókori Görögország|ókori görög]] és [[Ókori Róma|római]] [[bányászat|ércbányákban]]) a [[mezőgazdaság]]i termelés ritmusában dolgoztak és nem alkalmazták őket tömegesen, inkább a földbirtokos háztartásához tartoztak. A [[gőzgép]] feltalálása után a rabszolgamunkát a gépek ritmusához igazították. A gőzzel hajtott [[cukornád|cukormalmok]] Kubában, és a [[gyapot]]ot feldolgozó gépek az [[Amerikai Egyesült Államok|USA]] déli államaiban teljesen megváltoztatták a rabszolgamunka jellegét. Minél többre voltak képesek a gépek a technikai haladás következtében, annál keményebb és tömegesebb volt a rabszolgák igénybevétele. Tehát a kubai rabszolgák munkáját a 19. századi gőzzel hajtott cukormalmok feldolgozási kapacitásához kellett igazítani. A rabszolgákat százasával barakkokba helyezték el, a munkaerejüket a végksőkigvégsőkig kihasználták. A korbács megszokott hajtóeszköz volt a munka során. Az embertelen munkakörülmények következményeképpen rabszolgafelkelések törtek ki, például [[Haiti]]ban vagy Kubában a [[18. század]] végén és a [[19. század]] elején. A félelmetes büntetések ellenére a rabszolgák az úttalan erdőkbe szöktek. Külön rabszolgavadászok és erre kiképzett kutyák kutatták fel őket. Ha a szökött rabszolgákat megtalálták, akkor a többiek elrettentésére nyilvános büntetés következett, mely legtöbbször korbácsolás volt, de számos más kegyetlenkedés is előfordult.
