„Vírus” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
30. sor:
== Felfedezésük ==
[[Fájl:Mwb in lab.JPG|thumb|[[Martinus Beijerinck]] a laboratóriumban (1921)]]
A baktériumokat felfedező [[Louis Pasteur]] képtelen volt megtalálni a [[veszettség]] kórokozóját és feltételezte, hogy annyira apró, hogy nem látszik a mikroszkópban.<ref>{{cite journal |author=Bordenave G |title=Louis Pasteur (1822–1895) |journal=Microbes and Infection / Institut Pasteur |volume=5 |issue=6 |pages=553–60 |year=2003 |pmid=12758285 |doi=10.1016/S1286-4579(03)00075-3}}</ref> 1884-ben [[Charles Chamberland]] francia mikrobiológus kifejlesztett egy porcelánszűrőt (ma Chamberland-szűrő néven ismert), amelynek pórusai kisebbek voltak a baktériumoknál, így az oldatokat teljesen bacilusmentessé tudta tenni.<ref>Shors pp. 76–77</ref> 1892-ben [[Dmitrij Joszifovics Ivanovszkij|Dmitrij Ivanovszkij]] orosz biológus a dohány mozaikbetegségét tanulmányozta és úgy találta, hogy a levelek kivonata porcelánfilteren átszűrve is képes maradt az infekció átvitelére. Ivanovszkij feltételezte, hogy a betegséget a baktériumok által kiválasztott [[toxin]]ok okozhatják, de további kutatásokat nem folytatott.<ref name="Collier3" /> A korabeli, általánosan elfogadott vélekedés az volt, hogy minden fertőző ágens fennakad a szűrőkön és megfelelő táptalajon tenyészteni is lehet őket (ez volt a betegségek csíraelmélete).<ref name="Dimmock">Dimmock p. 4</ref> 1898-ban a holland [[Martinus Beijerinck]] megismételte Ivanovszkij kísérleteit, de ő arra a következtetésre jutott, hogy a dohány levélmozaikjáért valamilyen, addig ismeretlen fajta [[Dohánymozaikvírus|kórokozó]] a felelős.<ref>Dimmock p.4–5</ref> Megfigyelte, hogy a kórokozó csak osztódó sejtek jelenlétében szaporodik, de mivel sem mikroszkóppal nem tudta megfigyelni, sem kiszűrni nem volt képes, úgy gondolta, hogy az ágens egyfajta élő folyadék, ''(contagium vivum fluidum)'' lehet és a latin méreg szó alapján elnevezte vírusnak.<ref name="Collier3">Collier p. 3</ref> Beijerinck egész életében fenntartotta, hogy a vírusok folyékonyak, elméletét [[Wendell M. Stanley]] cáfolta meg véglegesen, amikor bebizonyította részecsketermészetüket.<ref name="Collier3" /> Szintén 1898-ban mutatta ki a német [[Friedrich Loeffler]] és [[Paul Frosch]] a [[száj- és körömfájás]] kórokozójának szűrhetőségét.<ref name="isbn0-12-375146-2">{{cite book |author=Fenner F. |editor=Mahy B. W. J. and Van Regenmortal M. H. V.|title=Desk Encyclopedia of General Virology |edition= 1|publisher=Academic Press |location=Oxford, UK |year=2009 |pages= 15|isbn=0-12-375146-2}}</ref>
 
A 20. század elején [[Frederick Twort]] angol bakteriológus baktériumokat fertőző vírusokat fedezett fel, amelyeket [[bakteriofág]]oknak (vagy röviden fágoknak) nevezett el.<ref>Shors p. 589</ref> Tőle függetlenül a francia-kanadai [[Félix d'Herelle]] is leírt vírusokat, amelyek elpusztítják az [[Agaragar|agaron]] tenyésző mikroorganizmusokat. Kidolgozott egy módszert is, amellyel meg tudta mérni a fertőző részecskék mennyiségét: a vírustartalmú oldatot addig hígította, míg már nem pusztította el valamennyi baktériumot, hanem a [[Petri-csésze|Petri-csészében]] növő baciluspázsitban kör alakú foltokat hagyott. Feltételezve, hogy a foltok egy-egy szaporodóképes kórokozótól származnak, a hígítás ismeretében kiszámolta az eredeti koncentrációjukat ''(úgynevezett vírustitrálás)''.<ref>{{cite journal|pmid = 17855060|author = D'Herelle F|title = On an invisible microbe antagonistic toward dysenteric bacilli: brief note by Mr. F. D'Herelle, presented by Mr. Roux|journal = Research in Microbiology| doi=10.1016/j.resmic.2007.07.005|volume=158|issue=7|year=2007|pages=553–4}}</ref> A fágokat sokáig felhasználhatónak tartották a bakteriális fertőzések (mint például [[tífusz]] vagy [[kolera]]) leküzdésében, de aztán a [[penicillin]] felfedezése miatt felhagytak az ezirányú kutatásokkal.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Vírus