Főmenü megnyitása

Módosítások

egy bájt hozzáadva ,  2 évvel ezelőtt
elírás melletti
A település első említése 1571-ből ismert; ekkor tizenkét házhelyet számoltak össze a ''Kukufic'' néven ismert faluban. A 20. századig [[Prizren]] körzetéhez tartozó, kevésbé jelentős piachely volt. Az [[Albánia az első világháborúban|első világháborút]] követő pártpolitikai harcok során a hatalmát építgető [[I. Zogu albán király|Amet Zogolli]] ellenzékének egyik fő fészke volt a terület, ahol 1919-től a [[Muharrem Bajraktari]] vezette kukësi helyőrség tartotta fenn a rendet.{{refhely|Elsie 2010|:28.}} 1923 januárjában [[Bajram Curri]] vezetésével – [[Hasan Prishtina]] és [[Mustafa Kruja]] támogatásával – fegyveres kormányellenes felkelés tört ki a [[Gjakova]] és Kukës közötti vidéken, amelyet a Zogolli-kormány – [[Jugoszlávia|jugoszláv]] csendőrségi segédlettel – csakhamar levert.{{refhely|Pollo & Puto 1981|:189.;|Pearson 2004|:201.}} 1924 májusában újabb elégedetlenségi hullám futott végig Albánián; a Bajram Curri vezette felkelők az országban elsőként ragadtak fegyvert a [[shala]]i törzsfő, [[Rexhep Shala]] felhívására, Bajraktarit és katonáit kiűzték Kukësból és átvették a település feletti hatalmat. Ennek nyomán bontakozott ki a [[júniusi forradalom (Albánia)|júniusi forradalom]], amely a kormány leváltásával és Zogolli külföldre menekülésével zárult.{{refhely|Pollo & Puto 1981|:192.;|Pearson 2004|:222.;|Elsie 2010|:28.;|Vickers 2014|:105.}}
 
A [[Albánia a második világháborúban|második világháború]] során, 1943 őszén előbb a jobboldali [[Nemzeti Front (Albánia)|Nemzeti Front]] gerillái szabadították fel ideiglenesen a környéket a [[Harmadik Birodalom|náci Németország]] megszálló hadserege alól,{{refhely|Zavalani 2015|:259.}} 1944 szeptemberében pedig a gyakorlatilag a [[Albán Kommunista Párt|kommunisták]] által irányított [[Nemzeti Felszabadítási Mozgalom]] – koszovói partizánok által támogatott – 5. partizánbrigádja űzte ki végleg a megszállókat.{{refhely|Pearson 2005|:382.}} [[Enver Hoxha]] írásos parancsára 1944. szeptember 20-án partizántársai a Kukës melettimelletti Kolesjanban verték agyon a pártvezér számára mind kényelmetlenebbé váló [[Llazar Fundo]] kommunista mozgalmárt.{{refhely|Elsie 2010|:156.}}
 
A régi Kukëst és huszonnyolc másik települést 1976-ban vízzel árasztották el, amikor a Drin folyón [[Fierza|Fierzánál]] felépült a Párt Fénye (Drita e Partisë) vízerőművet kiszolgáló duzzasztógát, és az egykori falvak helyét a 73 négyzetkilométeres [[Fierzai-tó]] vette át. A lakosságot a tó partján újonnan létrehozott modern szocialista városban telepítették le, amely megörökölte a Kukës nevet, de gyakorta hivatkoznak rá az informális Új-Kukës (Kukës i Ri) néven is.{{refhely|Nagel 1989|:138.;|Dienes 2005|:118.;|Jacques 2009|:505.;|Gloyer 2012|:166.}} A korábban elsősorban mezőgazdasággal foglalkozó betelepülőknek elsősorban a környék bányászata, a fémipar, valamint különböző könnyűipari üzemegységek (szeszgyár, szőnyeggyár stb.) adtak munkát. Már az Albániát 1939-ben megszálló [[Olaszország|olasz]] vezetésnek voltak fejlesztési tervei a Kukës környéki [[króm]]érc kiaknázására,{{refhely|Pearson 2004|:496.}} de a nagyipari léptékű bányaművelés csak a második világháborút követő évtizedekben bontakozott ki. 1961-ben állították üzembe a gjegjani rézbányát, amelynek ércét Kukësban dolgozták fel.{{refhely|Nagel 1989|:21.;|Elsie 2010|:303.}} Az 1970-es második felében a közeli Kalimashnál, majd az 1980-as évek közepén Vlahnánál [[króm]]bányát, Kukës közelében pedig krómdúsító üzemegységeket létesítettek.{{refhely|Nagel 1989|:139.;|Elsie 2010|:303.}}
14 098

szerkesztés