„Wehrmacht” változatai közötti eltérés

1 398 bájt hozzáadva ,  4 évvel ezelőtt
{{Bővebben|Heer (Wehrmacht)}}
[[File:Tedeschi in Crimea, civili.jpg|thumb|upright|250px|Német katonák egy civilt kérdeznek ki a [[Krím]]en, 1942 júniusában.]]
A szárazföldi erők (Heer) volt a Wehrmacht legnagyobb létszámú hadereje. Az újonnan besorozottak többsége a [[gyalogság]]hoz került, ahhoz a haderőnemhez, amely alig változott az I. világháború óta. Megmaradtak a hagyományosan három ezredből álló, tüzérséggel és műszakiakkal megerősített hadosztályok; és – habár néha biztosították számukra a gépesített szállítást – a katonáknak legtöbbször a saját lábukon kellett harcba vonulni. A tüzérség lövegeit is többnyire lóval vontatták. Létrejöttek azonban, nagyrészt [[Heinz Guderian|Guderian]] közreműködésének köszönhetően, a Panzer (páncélos) hadosztályok.
 
Guderian és a hozzá hasonlóan gondolkodó tisztek hamar felismerték a páncélosokban rejlő lehetőségeket: használatukkal visszatért a mozgékonyság a hadszíntérre. A harckocsik azonban egymagukban nem voltak elegendőek, csak egy több fegyvernemet (gépesített gyalogságot, tüzérséget és műszakiakat, valamint a légierő egységeit) felölelő hadrend részeként hajthatták végre eredményesen a feladatukat. Ez a feladat pedig az volt, hogy megtalálják és kihasználják az ellenséges arcvonal gyenge pontjait. Megkerülve a megerősített védelmi pontokat behatoltak a vonalak mögé, és felszámolták az ellenség parancsnoki és irányítási központjait. A központtól ily módon elvágott frontvonalon harcoló erőket könnyű volt leküzdeni, és elejét venni a nagy veszteségekkel járó állóháborúnak. A tervezet később [[Villámháború]] (''Blitzkrieg'') néve vált ismertté.
Eleinte a villámháborús terv több alkalommal is bevált. [[Lengyelországi hadjárat|Lengyelország]] (1939 szeptember), [[Weserübung hadművelet|Norvégia és Dánia]] (1940 április), [[Franciaországi hadjárat|Belgium, Hollandia és Franciaország]] (1940 május), [[Balkán hadjárat|Jugoszlávia és Görögország]] (1941 április), és részben a [[Barbarossa hadművelet]]nél is (1941 június). Azonban már a korai szakaszban megmutatkoztak azok a hiányosságok, melyek a későbbiekben végzetesnek bizonyultak. Az egyik ilyen hiányosság volt, hogy 1939-ben még csak 7 páncéloshadosztály állt rendelkezésre, ami csak nagyon ki hányadát tette ki a ''Wehrmachtnak''. A hadsereg zömét még mindig gyalogosok alkották, ám ők gyakran lemaradtak a gépesített ékek mögött. Már a nyugati fronton jelentkeztek ezek a problémák, ráadásul a gyalogosok iramát még jobban lelassította a terület megerősítésének feladata és a hadifoglyok nagy száma. A páncélosoknál utánpótlási nehézségek is jelentkeztek, mivel a hadtáposzlopok is forgalmi dugóba kerültek, vagy csak egyszerűen lemaradtak a páncélosok mögött. Mindezek ellenére ekkor még egyik probléma sem bizonyult kritikusnak.
 
Azonban amikor Hitler kelet felé fordult és elrendelte a [[Szovjetunió]] megtámadását döntő fontosságúvá váltak. Sokkal nehezebb volt az ellátás megszervezése, mely elengedhetetlen a hadsereg mozgásban tartásához. A szovjet úthálózat kezdetleges volt és hamarosan az is tönkrement, a vasúti sínek nyomtávja pedig szélesebb, mint [[Európa]] többi részén. Ráadásul [[Joszif Visszarionovics Sztálin|Sztálin]] meghirdette a felperzselt föld taktikáját, aminek következtében a támadók az elfoglalt területeken semmi hasznosíthatót nem találtak. Sokszor a terepviszonyok sem segítették a németeket. A [[Balti országok|Balti államokban]] a sűrű átjárhatatlan erdők, míg [[Pripjaty (Kijevi terület)|Pripjaty]] környékén a mocsaras területetek lassították a haladást. 1941 októberében elkezdődtek az esőzések, sártengerré változtatva a már amúgy is járhatatlan utakat, így a járművek gyakran beragadtak. A hamarosan beköszöntő rendkívül kemény –40 °C-os orosz télre nem voltak felkészülve. Az üzemanyag megfagyott, a fegyverek felmondták a szolgálatot, a katonák pedig nem rendelkeztek megfelelő téli öltözettel. December 5-re a németek teljesen elakadtak. A szovjeteknek így volt idejük összeszedni az erejüket.
 
Miután 1941 decemberében az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államok]] is belépett a háborúba Németország hadat üzent, ezzel felkészülve a többfrontos harcra. A németeket az sem segítette, hogy szövetségesük [[Olaszország]] gyengélkedett a Balkánon, Görögországban és Észak-Afrikában, így Hitler számára nem volt más megoldás: csapatokat kellett küldenie szövetségese megsegítésére. A hadosztályok átcsoportosítása tovább gyengítette az ekkor már amúgy is komoly gondokkal küszködő ''Wehrmach''ot. A villámháborús terv meghiúsult, a németek döntő fontosságú ütközetekben ([[Moszkvai csata|Moszkva]], [[Leningrád ostroma|Leningrád]], [[Sztálingrádi csata|Sztálingrád]], [[Kurszki csata|Kurszk]], [[Második el-alameini csata|El-Alamein]]) sorra vereséget szenvedtek, míg a szövetségesek fokozatosan megnövelték erejüket, így már nem volt kérdéses a háború kimenetele.
 
===Haditengerészet===