„Wehrmacht” változatai közötti eltérés

956 bájt hozzáadva ,  4 évvel ezelőtt
 
==Nemzetiszocialista hatalomátvétel==
1933. január 20-án az elnök [[Paul von Hindenburg]] [[Adolf Hitler]]t nevezte ki Németország kancellárjának. Hitler, aki frontkatonaként szolgált az [[Első világháború|I.világháborúban]] – a közkatonák között ritkaságnak számító vaskereszttel tüntették ki bátorságáért –, hamar kinyilvánította azt a szándékát, hogy a hadsereget nagy mértékben fejleszteni akarja.<ref>Pimlott (1998), 12. old.;</ref> 1933 decemberében elrendelte, hogy növeljék a hadsereg létszámát háromszorosára. Célkitűzése az volt, hogy 1938-ra 21 hadosztály álljon hadrendben. [[1935]] márciusában újra bevezette a sorkatonaságot, hogy ezzel biztosítsa az emberanyagot a német hadsereg számára. Terveiben már 36 hadosztály szerepelt és ugyanekkor bejelentették, hogy Németország mindenféle korlátozás nélkül légierőt hoz létre. 1935-től kezdve ''Wehrmacht'' lett a német fegyveres erők hivatalos elnevezése.<ref>Pimlott (1998), 13. old.;</ref>
[[File:Bundesarchiv Bild 183-2004-1202-504, Berlin, Adolf Hitler und Hermann Göring.jpg|thumb|right|250px|[[Adolf Hitler]] és [[Hermann Göring]] birodalmi marsall 1938 március 16-án.]]
1933. január 20-án az elnök [[Paul von Hindenburg]] [[Adolf Hitler]]t nevezte ki Németország kancellárjának. Hitler, aki frontkatonaként szolgált az [[Első világháború|I.világháborúban]] – a közkatonák között ritkaságnak számító vaskereszttel tüntették ki bátorságáért –, hamar kinyilvánította azt a szándékát, hogy a hadsereget nagy mértékben fejleszteni akarja.<ref>Pimlott (1998), 12. old.;</ref> 1933 decemberében elrendelte, hogy növeljék a hadsereg létszámát háromszorosára. Célkitűzése az volt, hogy 1938-ra 21 hadosztály álljon hadrendben. [[1935]] márciusában újra bevezette a sorkatonaságot, hogy ezzel biztosítsa az emberanyagot a német hadsereg számára. Terveiben már 36 hadosztály szerepelt és ugyanekkor bejelentették, hogy Németország mindenféle korlátozás nélkül légierőt hoz létre. 1935-től kezdve ''Wehrmacht'' lett a német fegyveres erők hivatalos elnevezése.<ref>Pimlott (1998), 13. old.;</ref>
Hitler tudatában volt annak, hogy terjeszkedési politikájának megvalósításához szüksége van a hadsereg feltétlen hűségére. Ennek elérésében védelmi minisztere, [[Werner von Blomberg]] is támogatta, aki 1932-től 1938-ig töltötte be posztját. (A békeszerződés rendelkezései értelmében a német védelmi miniszter nem lehetett volna aktív katona.) Ő volt az, aki elkezdte a ''Wehrmacht'' politizálását. Ezzel egyrészt az [[Ernst Röhm]] vezetése alatt álló nemzetiszocialista [[Sturmabteilung|SA (Sturmabteilung)]] befolyását, valamint [[Hermann Göring]], a [[Luftwaffe (Wehrmacht)|Luftwaffe]] főparancsnokának hatalmát akarta ellensúlyozni. von Blomberg rendeletének értelmében minden egyenruhán viselni kellett a nemzetiszocialista párt jelvényeit; 1934 augusztusában pedig bevezették a hűségesküt, amelyet a már szolgálatot teljesítő katonáknak ugyanúgy le kellett tenni, mint a később bevonulóknak. A fegyveres erők státusza így gyökeresen megváltozott a német államban. A tiszteket és a közkatonákat kötelezték, hogy az alkotmány helyett Adolf Hitlernek, a [[Harmadik Birodalom|Német Birodalom]] ''[[Führer]]''rének esküdjenek feltétel nélküli hűséget. Ennek később, 1944 júniusában, a Hitler elleni [[Walküre hadművelet|merényletkísérlet]] idején nőtt meg a jelentősége, amikor sok tiszt ezen esküje miatt tagadta meg a ''Führer'' elleni nyílt fellépést. Hitlernek példa nélküli hatalma lett a ''Wehrmacht'' felett, és ez csak növekedett, amikor 1938-ban von Blomberg helyett magát nevezte ki hadügyminiszternek.<ref>Pimlott (1998), 13. old.;</ref>
[[File:Bundesarchiv Bild 137-049271, Anschluss Österreich.jpg|thumb|Helyiek üdvözlik a német katonákat, miután [[Ausztria]] az ''[[Anschluss]]'' értelmében Németország része lett.]]
 
Hitler tudatában volt annak, hogy terjeszkedési politikájának megvalósításához szüksége van a hadsereg feltétlen hűségére. Ennek elérésében védelmi minisztere, [[Werner von Blomberg]] is támogatta, aki 1932-től 1938-ig töltötte be posztját. (A békeszerződés rendelkezései értelmében a német védelmi miniszter nem lehetett volna aktív katona.) Ő volt az, aki elkezdte a ''Wehrmacht'' politizálását. Ezzel egyrészt az [[Ernst Röhm]] vezetése alatt álló nemzetiszocialista [[Sturmabteilung|SA (Sturmabteilung)]] befolyását, valamint [[Hermann Göring]], a [[Luftwaffe (Wehrmacht)|Luftwaffe]] főparancsnokának hatalmát akarta ellensúlyozni. von Blomberg rendeletének értelmében minden egyenruhán viselni kellett a nemzetiszocialista párt jelvényeit; 1934 augusztusában pedig bevezették a hűségesküt, amelyet a már szolgálatot teljesítő katonáknak ugyanúgy le kellett tenni, mint a később bevonulóknak. A fegyveres erők státusza így gyökeresen megváltozott a német államban. A tiszteket és a közkatonákat kötelezték, hogy az alkotmány helyett Adolf Hitlernek, a [[Harmadik Birodalom|Német Birodalom]] ''[[Führer]]''rének esküdjenek feltétel nélküli hűséget. Ennek később, 1944 júniusában, a Hitler elleni [[Walküre hadművelet|merényletkísérlet]] idején nőtt meg a jelentősége, amikor sok tiszt ezen esküje miatt tagadta meg a ''Führer'' elleni nyílt fellépést. Hitlernek példa nélküli hatalma lett a ''Wehrmacht'' felett, és ez csak növekedett, amikor 1938-ban von Blomberg helyett magát nevezte ki hadügyminiszternek.<ref>Pimlott (1998), 13. old.;</ref> Ugyancsak 1938-ban, a korábbi ''Truppenamt''ból létrejött az [[A német haderő főparancsnoksága|Oberkommando der Wehrmacht (OKW)]], amelynek parancsnoka [[Wilhelm Keitel]] vezértábornagy lett.<ref>Pimlott (1998), 13. old.;</ref> A hadsereg vezérkarát szintén átszervezték: megalakult a szárazföldi erők főparancsnoksága az ''Oberkommando des Heers'' (OKH) [[Walther von Brauchitsch]] vezetésével. Az OKW és az OKH közötti kapcsolat sosem volt jónak nevezhető, és ezt használta ki Hitler személyi hatalmának megerősítésére.<ref>Pimlott (1998), 14. old.;</ref>
[[File:Germans at Polish Border (1939-09-01).jpg|thumb|250px|A Wehrmacht katonái a határőrök segítségével egy határsorompót törnek le 1939. szeptember 1-jén.]]
Hitler javában készült a Versailles után kialakult helyzet megváltoztatására és a [[Harmadik Birodalom]] területének növelésére.<ref>Pimlott (1998), 16. old.;</ref> 1936-ban csapatokat küldött a [[Demilitarizált övezet|demilitarizált]] Rajna-vidékre, anélkül, hogy tette bármilyen reakciót is kiváltott volna a britekből vagy a franciákból. Két évre rá az angolok és a franciák [[Müncheni egyezmény|müncheni hozzájárulásával]] az [[Anschluss]] értelmében bekebelezte szülőhazáját Ausztriát és visszaszerezte a [[Szudétavidék]]et Csehszlovákiától. 1939-ben lerohanta [[Csehszlovákia]] még meg nem szállt részeit is. Csapatai élén minden esetben páncélosékek haladtak, a légteret pedig a ''Luftwaffe'' repülőgépei uralták. Hadserege egy modern, rendkívül ütőképes fegyveres erő benyomását keltette. Ezt a benyomást csak erősítették a Spanyolországban történt események. A [[Spanyol polgárháború|polgárháborúban]] (1936–1939) a német páncélosok és a ''Luftwaffe'' repülőgépei kipróbálhatták erejüket.<ref>Pimlott (1998), 16–17. old.;</ref>