„A két veronai nemes” változatai közötti eltérés

Shakespeare valószínűleg az 1590-as évek elején fejezte be színművét, azonban nyomtatásban csak az 1623-ban kiadott [[Első fólió]]<nowiki/>ban szerepelt először. Mind a darab stílusában, mind a drámaiságban fellelhetőek olyan kiforratlan elemek, amelyek arra engednek következtetni, hogy ''A két veronai nemes'' az első Shakespeare színdarabok között született.

Egy második forrásként Titus és Gisippus töténetéttörténetét tartják számon, amely [[Boccaccio]] 1353-ban íródott legfőbb művében, a [[Dekameron]]ban található meg. Proteus monológja a II. felvonás VI. jelenetében szoros hasonlóságot mutat Titus soraira Boccaccio munkájában.<ref>https://www.britannica.com/topic/The-Two-Gentlemen-of-Verona The Two Gentlemen of Verona</ref>

Annak ellenére, hogy a történet végén Valentin és Proteus barátsága megoldja a szerelmi konfliktusokat is, a darab hangsúlyosan kiélezi a szerelem és barátság viszonyát. Shakespeare egyedülálló módon közelítette meg az amúgy ismert témát - előtte már [[John Lyly|Lyly]] és [[Francis Bacon|Bacon]] is írtak hasonló műveket. Dárda, Fürge és Lucetta karakterein keresztül jobban megismerhetjük a főszereplőket is. A szolgálók gyakran rámutatnak társadalmi jelenségekre, konfliktusokra, amiket Proteus, Valentin és Júlia nem nevez nevén, de cselekedeteiket kétségkívül ezek a jelenségek motiválják. (Pl.: Lucetta mondja ki, hogy egy nő nem csalhatja meg a jövendőbeliét, míg egy férfira ez jellemző, így bizonyítja, hogy jobban érti a nemek közötti társadalmi különbségeket, mint Júlia.) A nemesi származású karakterek helyett szolgáik mondják ki őszintén, milyen társadalmi nyomásra cselekednek. Ahogy azt már megszokhattuk Shakespeare-nél, a társadalmi normák felszabadulnak, elvesznek az erdőben, ahol megjelenik többek között a homoszexualitás és lojalitás kapcsolata is.