Wikipédia

„Dugovics Titusz” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Grga (vitalap | szerkesztései)
1 108 szerkesztés
Nincs szerkesztési összefoglaló
(szerkesztőnév eltávolítva)
Nincs szerkesztési összefoglaló
4. sor:
'''Dugovics Titusz''' a [[nándorfehérvári diadal|nándorfehérvári vár]]<nowiki/> 1456-os megvédéséhez kapcsolódó legenda önfeláldozó hőse. A legenda szerint 1456--ban, a [[nándorfehérvári diadal|nándorfehérvári vár]] védelme közben egy Dugovics Titusz nevű magyar vitéz a várra zászlót kitűzni készülő török katonát élete árán a mélybe rántott, ezzel megakadályozva, hogy az ostromló törökök a várra kitűzött lófarkas-félholdas zászló láttán fellelkesülve bevegyék a várat.
 
Dugovics Titusz alakja a mai magyar történelmi hagyományban a hősi önfeláldozás, az önfeláldozó hazaszeretet egyik legismertebb szimbólumaszimbólumává vált. Szűkebb értelemben az országot és a kereszténységet a pogány török támadástól védő valamennyi keresztény védő hősiességének, illetve a Nándorfehérvárt hatalmas túlerővel szemben védő maroknyi, [[Speciális:Kapcsolódó változtatások/Dugovics Titusz|Kapcsolódó változtatások]]<nowiki/>magyar seregkatonák önfeláldozó hősiességének jelképe.
 
A '''zászlóvivő törökkeltörököt mélybe ugrórántó hős''' '''várvédő''' alakja a nándorfehérvári csatával kapcsolatban a kortárs itáliai történetíró, [[Antonio Bonfini]] leírásában jelent meg, név nélkül. A legendás eset a magyar történelmi krónikákban több száz éven keresztül nem került említésre. Az 1800-as évek elején népszerű ismeretterjesztő történelmi írások hatására kezdett a legenda szélesebb körben terjedni, majd 1824-től kezdték Dugovics Tituszként azonosítani, miután [[Döbrentei Gábor]] oklevelekkelcikkében régi nemesi iratokkal igazolta egya nemesi Dugovics család és egy ennek sarjaként Nándorfehérvárnál elesett Dugovics Titusz létezését. A nándorfehérvári hős kultusza ettől kezdve Dugovics Titusz néven élt valós történelmi személy hőstette terjedt el széles körben, éshőstetteként került be a magyarság közös történelmi emlékezetébe.
 
A Dugovics nemesi -iratok hitelességét azegy 1990-esgyorsan elhalt 1900 körüli felvetés után a évektől20. kezdtékszázad vitatnivégi történészek<ref name=":1">''Így lett romantikus nemzetképünk hőse Dugovics Titusz'',
2009. június 18. [http://mult-kor.hu/20090619_igy_lett_romantikus_nemzetkepunk_hose_dugovics_titusz?pIdx=2] mult-kor.hu</ref><ref name=":2">Rácz György és Engel Pál az 1990-es évek végén vetették fel kétségeiket, a kérdés széleskörűlegátfogóbb és meggyőző bizonyítékokkal szolgáló vizsgálatát pedig Szőcs Tibor publikálta 2009-ben publikálta. [http://epa.oszk.hu/00400/00458/00578/pdf/EPA00458_korunk_2012_03_013-020.pdf][http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1456_julius_21_dugovics_titusz_halala_a_legenda_szerint/]</ref> kezdték vitatni, akik szerint az eredetet bizonyító nemesi iratok feltehetően hamisak, nem élt Dugovics nevű nemesi család a középkori Magyarországon, a legendabeli hős nem azonosítható egy Dugovics Titusz néven élt nemesemberrel.<ref name=":3">{{Cite web|url=http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1456_julius_21_dugovics_titusz_halala_a_legenda_szerint/|title=1456. július 21. Dugovics Titusz hősi halála – a legenda szerint|accessdate=2017-02-06|work=www.rubicon.hu}}</ref>
 
Mindamellett a történészek szerint a ''törököt a mélybe rántó vitéz'' esetének lehet történelmi valóságalapja,<ref name=":4">Szőcs Tibor: ''Nándorfehérvár hőse: Dugovics Titusz''; Korunk 23. évf. 3. sz. 2012. március [http://epa.oszk.hu/00400/00458/00578/pdf/EPA00458_korunk_2012_03_013-020.pdf]</ref> a hősiesen végigharcoltmegharcolt nándorfehérvári csatában történhetett ilyen hősies cselekedet, és történelmi tény, hogy a 15. században valóban „keringett valamiféle történet egy ismeretlen katonáról, aki így adta bizonyságát hősiességének.”<ref name=":1" /> Miközben az is tényigaz, hogy az „ostromlóval a mélybe ugró várvédő hős” alakja ''vándormotívumként'' számtalan középkori várostrom krónikájában megjelenik.<ref name=":04">Magyarország története, 13., A három Hunyadi /><ref ismeretterjesztő-oktató filmsorozat,name=":3" MTV, 2009 [http://nava.hu/id/910990/]</ref>
 
== A nándorfehérvári hős legendájalegendájának története ==
A 15. századi források azt mutatják, hogy „keringett valamiféle történet egy ismeretlen katonáról, aki így adta bizonyságát hősiességének.”<ref name=":1" /> Annyi bizonyos, hogy írott formában először [[Antonio Bonfini]] 1492 körül megírt ''„A magyar történelem tizedei"'' című könyvében került említésre. A már a nándorfehérvári csata idején is élt [[Antonio Bonfini]] 1488. májusában kapott megbízást Mátyás királytól Magyarország történetének megírására, miután Mátyás és udvara túl barbárnak találták [[Thuróczi János]] márciusban megjelent [[Thuróczi-krónika|Magyar krónikáját]]. Bonfinit e tárgy reneszánsz, humanista szellemű megírására kérték fel. Bonfini tehát 33 évvel a nándorfehérvári diadal után fogott az anyaggyűjtésbe és látott az íráshoz. „A magyar történelem tizedei”-ben így írta le a nándorfehérvári győzelem eme részletét:
 
''„Egynéhány török a piacra viszi a zászlót, némelyik a tornyok tetejéről igyekszik letépni a király jelvényét, mely eladdig érintetlenül fennmaradt a falakon. Emlékeznek egy zászlóval odalopakodó törökre, aki gyorsan kúszott fölfelé a legmagasabb toronyra, hogy királyának jelvényét annak a csúcsára kitűzze, és ezzel bátorságot öntsön a többiekbe, akik még nem nyomultak be, hogy ők is jöjjenek a városba, a magyart pedig le akarta hajítani, hogy a keresztényeket elcsüggessze. Nyomban utánaered egy magyar, és mielőtt amaz a nemzeti zászlót ledobná, a torony tetején verekedni kezdenek. És mert a magyar másképp nem tudja megakadályozni, megragadja a törököt, és a legmagasabb csúcsról azzal együtt a mélybe veti magát.”'' (Kulcsár Péter fordítása)
 
Bonfini ugyanakkor művének egy másik helyén<ref>{{cite web|url=http://epa.oszk.hu/01000/01014/00097/pdf/EPA01014_hid_2012_11_026-050.pdf|title=Dugovics Titusz tündöklése és bukása|author=Jung Károly|language=magyar}}</ref> [[Jajca]] 1464-es ostromának leírásakor is hasonló hőstettről tett említést, ami utalhat az eset szájhagyomány útján terjedő legenda jellegére vagy az író hiányokat kitöltő fantáziájára:
 
''"A törökök akkora lendülettel másznak fölfelé a falakon, hogy sokan felhágnak az oromzatra és a párkányra, úgy látszik, hogy több falszakaszon kitűzik a zászlójukat, de aztán a városbeliek visszavetik őket. Megemlékeznek egy magyar ragyogó hőstettéről, aki észrevette, hogy egy török ki akarja tűzni a császári jelvényt az egyik toronyra, mire a magasból a támadóval együtt levetette magát a mélybe, hogy továbbra is Corvinus zászlaját lássa mindenki. E napon akkora volt a mészárlás, hogy az árkot eltömítette az ellenség. A védők közül sokan elestek, és szinte mindenki megsebesült. Mátyás Jajca irgalmatlan ostromáról értesülve a szepesi Imrét két légióval haladéktalanul odaparancsolja. "'' <ref>[http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/magyar-tortenelem/ch31.html A magyar történelem tizedei Bonfini, Antonio (1427/1434-1502), Kulcsár Péter (1934-) Balassi Kiadó]</ref>
[[Fájl:(török) lófarkas zászló (heraldika).PNG|bélyegkép|Lófarkas török zászló, a csúcsdísz fémből, pl. rézből készült]]
E két helyen történt említés egyaránt utalhat egy valós eset szájhagyomány útján terjedő, tehát kevéssé pontos változataira vagy várostromok-históriákra jellemző vándormotívum jellegre esetleg az író hiányokat kitöltő fantáziájára. A jajcai esetet Konstantin Mihailovic korabeli szerb krónikás is megörökítette, ami azt erősíti, hogy amennyiben vándormotívumról van szó, valós alapja a boszniai vár ostrománál történhetett.<ref name=":3" /> Jellemző módon, miután a szerb történetíró áttelepült Csehországba, a legenda kissé átalakulva, egy névtelen cseh vitézzel kezdett terjedni. 1552-ben Johannes Dubravius Csehország történetét elbeszélő könyvében is cseh katonaként említette, akinek alakja egy időre a csehek közt új nemzeti hősként körvonalazódott.
Az elkövetkező néhány száz évben írt történelmi krónikákban a nándorfehérvári csata kapcsán a mélybe ugró hős esetét nem emelték ki. Annak ellenére, hogy Bonfini „A magyar történelem tizedei” című művét gyakran használták forrásként a nándorfehérvári csata leírásához is. Érdekes megemlíteni, hogy 1552-ben Johannes Dubravius Csehország történetét elbeszélő könyvében leírta a nándorfehérvári csatában az önfeláldozó hőst, cseh katonaként, így alakja egy időre a csehek számára új nemzeti hősként kezdett terjedni. Az 1800-as évek elején népszerű ismeretterjesztő történelmi írásokban kezdték újra felfedezni a Bonfini által leírt nándorfehérvári hős tettét és alakját. A hőst Bonfini alapján hol Nándorfehérvár hol [[Jajca]] ostroma kapcsán, névtelenül vagy különböző neveken említették. (Johann Karl Unger 1800 táján írt balladájában például ''Hans Körmend'' vagyis ''Körmendi János'' néven szerepelt.) [[Péczeli József|Pétzeli József]] 1788-ban az eseményt még Jajca várába tette, Hatvany Pál 1796-ban Nándorfehérvárra helyezte a hőstettet, [[Kisfaludy Sándor]] pedig 1809-ban már a legnagyobbakhoz hasonlítva, majd egy drámájában is megemlítve, Vörösmarty pedig két verset alakjának szentelve építették tovább a hős nimbuszát.. Mindezek hatására az önfeláldozó nándorfehérvári várvédő legendája szélesebb körben terjedni kezdett Magyarországon.▼
 
▲Az elkövetkező néhány száz évben írt magyar történelmi krónikákban a nándorfehérvári csata kapcsán a mélybe ugró hős esetét nem emelték ki. Annak ellenére, hogy Bonfini „A magyar történelem tizedei” című művét gyakran használták forrásként a nándorfehérvári csata leírásához is. Érdekes megemlíteni, hogy 1552-ben Johannes Dubravius Csehország történetét elbeszélő könyvében leírta a nándorfehérvári csatában az önfeláldozó hőst, cseh katonaként, így alakja egy időre a csehek számára új nemzeti hősként kezdett terjedni. Az 1800-as évek elején népszerű ismeretterjesztő történelmi írásokban kezdték újra felfedezni a Bonfini által leírt nándorfehérvári-jajcai hős tettét és alakját. A hőst Bonfini alapján hol Nándorfehérvár, hol [[Jajca]] ostroma kapcsán, névtelenül vagy különböző neveken említették. (Johann Karl Unger 1800 táján írt balladájában például ''Hans Körmend'' vagyis ''Körmendi János'' néven szerepelt.) [[Péczeli József|Pétzeli József]] 1788-ban az eseményt még Jajca várába tette, Hatvany Pál 1796-ban Nándorfehérvárra helyezte a hőstettet, [[Kisfaludy Sándor]] pedig 1809-ban már a legnagyobbakhoz hasonlítva, majd egy drámájában is megemlítve, Vörösmarty pedig két verset alakjának szentelve építették tovább a hős nimbuszát.. Mindezek hatására az önfeláldozó nándorfehérvári várvédő legendája – végül is a magyar és európai történelem szempontjából jelentősebb nándorfehérvári csatához kötve – szélesebb körben terjedni kezdett Magyarországon.
 
====== A nándorfehérvári hős és a Dugovics Titusz név összekapcsolódása ======
A nándorfehérvári hőst az 1824-től kezdték összekötni a '''Dugovics Titusz''' névvel,<ref name=":4" /><ref>[http://www.mult-kor.hu/20090619_igy_lett_romantikus_nemzetkepunk_hose_dugovics_titusz Múlt-kor történelmi portál - Műhely - Így lett romantikus nemzetképünk hőse Dugovics Titusz<!-- Robot generálta cím -->]</ref> azután, hogyamikor [[Döbrentei Gábor]] tudományos igényű cikkében 3 régi okirattal bizonyította, hogy Bonfini nándorfehérvári hőse egy [[Dugovics Titusz]] néven élt valós személy volt (''Dugovics Titus, ki magát, csakhogy nemzete győzzön, halálra szánta Belgrádban''; megjelent: Tudományos Gyűjtemény). Döbrentei 1821-ben Döbrentei Szombathelyen járva hallotta Horváth József Elek költőtől aegy helyiasztali érdekességetbeszélgetésben hallotta, miszerinta fényhelyiek derülttudni vélik a – közbeszédben akkoribanakkor már sokat emlegetett – nándorfehérvári hős nevérenevét: Egy Dugovics Imre nevű vasi nemes birtokában van 3olyan régi, nemesi iratokirat, amely bizonyítja, hogy a legendákban emlegetett nándorfehérvári hős nem más, mint az ő felmenője, Dugovics Titusz. Az érdeklődésről értesülve Dugovics Imre maga kereste fel Döbrenteit, és 3 iratot prezentált neki. Az első irat egy 1459-es nemesi oklevél volt, amely szerint [[I. Mátyás magyar király|Mátyás király]] Titusz nándorfehérvári hősiessége jutalmául fiának, Bertalannak adományozza a Pozsony vármegyei Tejfalut. Az oklevél Dugovics Tituszt mint Hunyadi hűséges katonáját említi a [[Várnai csata|várnai csatában]] majd a nándorfehérvári csatában, utóbbiban hősies, önfeláldozó tettét is leírta.<ref>Jung Károly: Dugovics Titusz tündöklése és bukása [http://epa.oszk.hu/01000/01014/00097/pdf/EPA01014_hid_2012_11_026-050.pdf]</ref> A másik bizonyító okirat egy [[Bercsényi Miklós]] által 1705-ben Dugovich György nemzetes úr számára kiállított menlevele volt, melyben Dugovich György felmenőjeként említett egy Nándorfehérvárnál meghalt Tituszt („...''kinek Tit Eleje Belgrádi toronál Magyar mód el holt''” ''[...] s most Németnek embere.”).'' A Dugovics Imre által bemutatott harmadik bizonyíték egy magyar nemes 1588. december 27-ben [[Bük]]ön keltezett levele volt, amely az egyik, Drugeth zászlaja alatt katonáskodó Dugovicsot a zágrábi várban raboskodó atyjafiáról értesíti: ''„...Sárkuthy Dugovucz T. unokája, ez elmult napokban ith volth, az mi azth il ethy jó nemes ember az condescensioth az nagy withiz Belgrády Thitushoz tette."''
 
A megvizsgált iratok meggyőzték Döbrenteit, a Tudományos Gyűjteményben megjelenő cikke pedig – miközben már szóban is terjedt a Dugovics-iratok híre – országos szenzációt keltett. Cikkében Döbrentei részletesen érvelt amellett is, hogy a vitéz a Dugovics név ellenére nem horvát, hanem magyar származású volt. Az efölött kerekedő kisebb vita elcsitultával pillanatok alatt széles körben ismert tényként ivódott a köztudatba, hogy a nándorfehérvári hős egy Dugovics Titusz nevű, valóban élt, nemes, magyar vitéz volt.
A megvizsgált iratok meggyőzték Döbrenteit, és megírta cikkét a Tudományos Gyűjteménybe. Döbrentei cikke hatására széles körben elfogadottá vált, hogy a nándorfehérvári hős egy Dugovics Titusz nevű, valóban élt vitéz volt. A legenda ettől kezdve a Dugovics Titusz névhez kötődve terjedt el Magyarországon.
 
Dugovics Titusz legnagyobb kultusza a [[Vas megye]]i [[Nagysimonyi]] községben van, ahol – bár ezt történelmi források cáfolják –, a mai napig tartják, hogy Titusz az ő falujuk szülötte. A nagysimonyiak kőkeresztet állítottak emlékére, s azhelyi általános iskolát is róla nevezték el 2008-ban.
 
====== Történészi kétségek a Dugovics Titusz név hitelességével kapcsolatban ======
A történetDugovics-rokonság hitelességét elsőként egy vasi helytörténész, Porkoláb István vetette fel az 1900-as évek elején, a nemesi levélről készült átirat eredetét feszegetve, de felvetése gyorsan elfelejtődött. Bár történész körökben már a 70-es, 80-as évektől beszédtéma volt a Dugonics legenda hitelessége,<ref name=":5" /> azt nyilvánosan a rendszerváltás után, az 1990-es évektől kezdték vitatni az első történészek<ref name=":1" /><ref name=":2" /><ref name=":5">{{Cite web|url=http://vaol.hu/cimlapon/szertefoszlik-a-dugovics-legenda-1251695|title=Szertefoszlik a Dugovics legenda?|accessdate=2017-02-07|work=vaol.hu}}</ref>, akik szerint az eredetet bizonyító nemesi iratok hamisak, és nem élt Dugovics nevű nemesi család a nándorfehérvári csata idején Magyarországon.<ref name=":3" /> Emellett az „ostromlóval a mélybe ugró várvédő hős” alakja vándormotívumként számtalan középkori várostrom krónikájában megjelenik.<ref name=":0">Magyarország története, 13., A három Hunyadi / ismeretterjesztő-oktató filmsorozat, MTV, 2009 [http://nava.hu/id/910990/]</ref> Feltételezésük szerint az „ősi nemesi Dugovics család történetét a Nándorfehérvárnál hős Dugovics Titusszal” Dugovics Imre Vas vármegyei szolgabíró találta ki az 1820-as évek elején, nemesi származása bizonyításául, illetve patinásabbá tételéhez. Egy adománylevelet készíttetett magának, ami a nevezett rokonságra utal.<ref>[http://hvg.hu/Tudomany.tortenelem/20100107_dugovics_titusz_legendaja.aspx?s=24h Kitalált személy Titusz]</ref> Az iratok hamisítása a történészek szerint azzal a vizsgálattal lehet összefüggésben, amelyet a Dugovics család nemességével kapcsolatban akkoriban folytattak le. Bár a per végül Dugovics Imre számára kedvezően zárult, elképzelhető hogy a családi nimbusz megerősítésére határozhatott egy neves ősnek a felmenő iratokban történő megörökítése mellett.
 
==Emlékezete az irodalomban és művészetekben==
Dugovics Titusz hőstettét az 1800-as évektől több költemény és festmény is megörökítette. A legismertebb kép [[Wagner Sándor]] festőművész alkotása [[1853]]-ből, amely a [[Magyar Nemzeti Galéria|Magyar Nemzeti Galériában]] látható. Szépirodalmi alkotók közül Jókai Mór és Mikszáth Kálmán is megemlékezett alakjáról. Hollós Korvin Lajos Hunyadi című drámájában sajátos értelmezésben Dugovics előbb Cillei bérgyilkosaként jelent meg, akit felbérelnek Hunyadi János megölésére, később azonban átállt hozzá. Kodály Zoltán 1956-ban Vörösmarty A nándori toronyőr című versét írta át férfikari kórusműre. A ponyvairodalomban is számtalan műben megjelent a nándorfehérvári hőstett bemutatása.
 
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Dugovics_Titusz”