„Nezahualcóyotl texcocói uralkodó” változatai közötti eltérés

'''Acolmitzli Nezahualcóyotl''' ([[Texcoco]], [[1402]]. [[április 28.]] – Texcoco, [[1472]]. [[június 4.]]) [[aztékok|azték]]akolva uralkodó, [[filozófus]] és [[költő]] volt.

AzA acolhuákcsicsimékek uralkodójatörzsszövetségéhez volttartozó (csicsmekákakolvák törzsszövetség)uralkodója volt, akik az aztékokhoz hasonlóan a nahuák elágazó nyelv- és kultúrkörébe tartoznak. Nezahualcóyotl Ixtlilxóchitl (apa) és Matlalcihuatzin (anya) gyermekeként látta meg a napvilágot, akiket a [[tepanekáktepanékok]] egy rajtaütés során megnyilkoltak. Erre Nezahualcóyotl az aztékok fővárosába, Tenochtitlánba[[Tenocstitlan]]ba menekült, mert az aztékok uralkodója házasság révén a rokonságba tartozott. Itt széles körű képzésben volt része az elkövetkező években, de többször is menekülnie kellett a tapenákoktepanékok elől. Végül 1431-ben szövetségesei, az aztékok segítségével legyőzte a tapenákokattepanékokat, és visszatérhetett hazája fővárosába, [[Texcoco|Texcocó]]ba, ahol 29 évesen végre uralkodó lett. A hosszú várakozásnak köszönheti nevét is; Nezahualcóyotl aztékul annyit tesz mint "éhes„éhes kojote"prérifarkas”.

Az elkövetkező években TexcocobanTexcocóban felvirágzott a kultúra, a tudomány, az építészet, a vallás és a mezőgazdaság. Őt magát mind az építészet, mind a költészet, ésmind a filozófia rendkívül érdekelte. Többek között ő tervezte azt az vízvezetéket is, amely a sós vizű [[Texcoco-tó]] egy szigetére épült TenochtitlántTenochtitlant ellátta ivóvízzel. Palotájanak, amelynek romjait még ma is meg lehet csodálni Texcoco-banTexcocóban, szintén rafináltjól működő vízellátása volt. Néhány költeménye szájhagyomány útján fennmaradt, ésmajd keresztény szerzetesek végül feljegyezték őket a XVI16. században. ([[Codex Ixtlilxóchitl-kódex]]).

Valószínűsíthető, hogy Nezahualcóyotl számtalan asszonyával több mint 100 gyereket nemzett. FiaHalála után, 1472-ben egyik fia, [[Nezahualpilli]] (* 1464; † 1515) halála után 1472-benkövette követteőt a trónon.