„Karthágó” változatai közötti eltérés

Karthágó ereje nem tört meg, virágzó kereskedelme pótolta a veszteségeket. Új, gazdag területeket hódítottak meg Hispánia partvidékén. Az értékes fémlelőhelyek közelében megalapították [[Cartagena (Spanyolország)|Carthago Novát]]. Kiváló képességű hadvezér került a pun seregek élére, [[Hannibál (karthágói hadvezér)|Hannibál]], aki Róma esküdt ellensége volt. Róma tartott Hannibáltól, ezért szövetséget kötött a karthágói területek közelében fekvő [[Saguntum ostroma|Saguntum]] hispániai várossal. Hannibál ezt megtámadta, mire Róma hadat üzent. Ezzel a lépéssel tulajdonképpen saját városát kényszerítette háborúra. [[HannibalHannibál (karthágói hadvezér)|Hannibál]] váratlanul akart Itáliára törni, ezért a hosszabb szárazföldi utat választotta. [[Hispánia]] hegyi törzseiből verbuvált zsoldos gyalogsággal, numídiai lovassággal és [[harci elefánt]]okkal indult el Hispániából. Átkelt a [[Pireneusok]]on, majd az [[Alpok]]on. Hat hónapos menetelés után, [[i. e. 218]] őszén, húszezer gyalogossal és hatezer lovassal érkezett meg Észak-Itáliába úgy, hogy csak három elefántja maradt meg. A [[Trebbia]] folyó mellett megverte a meglepett római seregeket, és a terület lakóiból feltöltötte hadait. Áttelelt, de nem tudta a gallokat rávenni a Róma elleni általános felkelésre. [[I. e. 217]] tavaszán [[Etruria|Etruriában]] a [[Trasimeneus-tó]] mellett ütközött meg a római seregekkel, és [[Trasimenus-tavi csata|katasztrofális vereséget]] mért rájuk.

A rómaiak új hadvezére [[Quintus Fabius Maximus Verrucosus Cunctator|Quintus Fabius Maximus Cunctator]] ellenállt a tömegek és a szenátus nyomásának, és nem ütközött meg nyílt ütközetben [[Hannibál (karthágói hadvezér)|Hannibállal]], de szorosan a pun sereg nyomában járt, és megakadályozta, hogy Hannibál állandó bázist építsen ki magának. [[I. e. 216|I. e. 216-ban]] Hannibálnak végül [[Cannae]] mellett sikerült [[cannaei csata|csatára kényszerítenie]] és ismét megvernie a rómaiakat, de egyre jobban elszigetelődött. [[I. e. 212|I. e. 212-ben]] elesett a Hannibál támadásában lehetőséget látó és a rómaiak ellen fellázadó [[Siracusa|Szürakuza]] városa. A rómaiak tengeri fölényüket kihasználva támadták Hispánia ellen, és elvágták Hannibál utánpótlását, Karthágót pedig megfosztották a háború folytatásához szükséges bevételeitől ([[i. e. 206]], [[metaurusi csata]]). Hannibál serege többször is megközelítette Rómát, de nem volt elég ereje annak tartós ostromához. Miután Karthágó kifulladt, a rómaiak [[Publius Cornelius Scipio Africanus|Publius Cornelius Scipio]] vezetésével expedíciós sereget tettek partra Afrikában. A karthágóiak hazarendelték Hannibált, aki csak hada töredékét tudta magával vinni, mivel itáliai szövetségesei nem követték. [[I. e. 202|I. e. 202-ben]] [[zamai csata|Zama]] mellett vereséget]] szenvedett a római seregektől.

Hannibál támadása, a veresége ellenére is, a rómaiakat Karthágó elpusztítására ösztönözte. Egy befolyásos szenátori csoport, [[Marcus Portius Cato Maior]] vezetésével uszított a város végső elpusztítására. Római biztatásra [[Masinissa]] [[numidia]]i király állandóan zaklatta a karthágói ültetvényeket, de Róma nem adott engedélyt Karthagónak a háborúra, mikor azok mégis fegyvert fogtak a numidiaiak ellen, [[Róma]] hadat üzent. Mikor a karthágóiak elfogadták a békefeltételeket, a rómaiak azt követelték tőlük, hogy rombolják le városukat és a sivatag belsejében a tengertől 10 mérföld távolságra építsenek új várost. Ekkor határozták el magukat a karthagóiak a végsőkig való ellenállásra. Tudták, rájuk a „[[Vae victis (szállóige)|vae victis]]” – a jaj„jaj a legyőzöttekneklegyőzötteknek” elv érvényes. Nem remélhetnek kegyelmet, legfeljebb megalázó rabszolgaságot a rómaiaktól, ami helyett inkább a biztos halált választották.

Karthágó lerombolása után szerepét, és a terület adminisztrálását egy rómaiakkal szövetséges államszervezet, Utica vette át, akik a Pun birodalmat Rómába integrálták. A mezőgazdasági átalakítások következtében viszont megváltozott a folyók ökoszisztémája, ezért a terület fővárosát, Karthágót ujjászerveztékújjászervezték, és újjáépítették. Fenntartása a kezdeti sikertelenségeket követően lehetővé vált, és a város a Római Birodalom második legnagyobb városává vált időszámításunk előtt 44-re. A kereszténység gyakorlását 397-ben engedélyezték a területen hivatalosan, eddigre a Punok nagy része keresztény vallású volt már. A [[Nyugatrómai birodalomBirodalom]] bukását követően egy rövid időre elfoglalták a területet a [[vandálok]], de a Keletrómai birodalom sikerrel visszafoglalta. 686-tól kezdve az arabok támadásai folyamatossá váltak, és a területet elfoglalták.

Sem a római, sem a karthágói haderő nem volt képes ellenállni a támadásnak, így 695-ben az arabok elfoglalták a várost, és benyomultak az Atlasz hegységbe is. A rómaiak megkísérelték visszafoglalni a területet, de ez nem sikerült nekik. Az arabok lerombolták Karthágó falait, a kikötőket megsemmisítették, és a várost levágták az ivóvízhálózatról. Szerepét ezt követően [[Tunisz]] vette át, ami a népességének növekedése révén összeépült Karthágóval, ez már arab uralom alatt történt. A környéket ettől kezdve Karthágó helyett [[Tunézia|Tunéziának]] nevezik. A francia [[IX. Lajos francia király]] 1270-ben hadjáratot vezetett az arabok ellen, és elfoglalta Karthágót, de vérhasjárvány[[vérhas]]járvány tört ki, ezért a hadseregével együtt el kell menekülnie.