„Lengyelország a területi széttagoltság korában” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Évszámok és más számok toldalékának hangrendi egyeztetése kézi ellenőrzéssel |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor:
{{Lengyelország történelme}}
1138-ban meghalt '''[[III. Boleszláv lengyel fejedelem|III. (Ferdeszájú) Boleszláv]]''' fejedelem. Halála előtt attól félve, hogy négy fia között trónviszály fog kitörni, ami hasonló polgárháborúra vezet, mint amikor annak idején neki kellett harcolnia
== Az ország felosztása ==
11. sor:
Fájl:Wladyslaw III Laskonogi.jpg|Hosszúlábú Ulászló
</gallery>
[[Fájl:Ustawa sukcesyjna Bolesława Krzywoustego hu.svg|thumb|left|300px|Lengyelország felosztása Ferdeszájú Boleszláv
A korábban egységes lengyel fejedelemség tartományokra oszlott. A legidősebb Piast lett a ''senior'' (''princeps''), halála után a következő legidősebb lett a senior, övé volt [[Kis-Lengyelország]], [[Pomerániai vajdaság|Keleti Pomeránia]] és e tartományokat összekapcsoló földek ([[Kalisz (település)|Kalisz]] és [[Sieradz]] környéke). Az első ''senior'' '''[[II. Ulászló lengyel fejedelem|II. Száműzött Ulászló]]''' (''Władysław II Wygnaniec'') lett, aki megkapta [[Szilézia|Sziléziát]] és a lubusi földet (hozzávetőleg a mai [[lubusi vajdaság]] területét). Ferdeszájú Boleszláv második fia, '''[[IV. Boleszláv lengyel fejedelem|IV. Göndörhajú Boleszláv]]''' (''Bolesław IV Kędzierzawy'') [[Mazóvia|Mazóviát]] kapta meg, a harmadik, '''[[III. Mieszko lengyel fejedelem|Öreg Mieszko]]''' (''Mieszko III Stary'') pedig – [[Nagy-Lengyelország]]ot. Kezdetben Salomea özvegy-királyné is kapott saját területet (a [[Mazóvia]] és [[Kis-Lengyelország]] közötti
▲A korábban egységes lengyel fejedelemség tartományokra oszlott. A legidősebb Piast lett a ''senior'' (''princeps''), halála után a következő legidősebb lett a senior, övé volt [[Kis-Lengyelország]], [[Pomerániai vajdaság|Keleti Pomeránia]] és e tartományokat összekapcsoló földek ([[Kalisz (település)|Kalisz]] és [[Sieradz]] környéke). Az első ''senior'' '''[[II. Ulászló lengyel fejedelem|II. Száműzött Ulászló]]''' (''Władysław II Wygnaniec'') lett, aki megkapta [[Szilézia|Sziléziát]] és a lubusi földet (hozzávetőleg a mai [[lubusi vajdaság]] területét). Ferdeszájú Boleszláv második fia, '''[[IV. Boleszláv lengyel fejedelem|IV. Göndörhajú Boleszláv]]''' (''Bolesław IV Kędzierzawy'') [[Mazóvia|Mazóviát]] kapta meg, a harmadik, '''[[III. Mieszko lengyel fejedelem|Öreg Mieszko]]''' (''Mieszko III Stary'') pedig – [[Nagy-Lengyelország]]ot. Kezdetben Salomea özvegy-királyné is kapott saját területet (a [[Mazóvia]] és [[Kis-Lengyelország]] közötti főldet, Łęczyca fővárossal), de halála után, 1144-ben Száműzött Ulászló átvette azt.
== A ''Senioratus'' kora ==
Ferdeszájú Boleszláv fiai már az új rendszer elejétől fogva nem voltak elégedettek. Mindenekelőtt II. Ulászló egyeduralomra tört és erővel akarta engedelmességre kényszeríteni öccseit.<ref>R. Grodecki ''Dzieje Polski średniowiecznej'', 160. oldal</ref> A ''princeps'' törekvéseit ellenezték a főurak és egyházi méltóságok. 1146-ban öccsei elfoglalták [[Krakkó]]t<ref>S. Szczur, ''Historia Polski – średniowiecze'', 132-133.
A II. Ulászló száműzése után, IV. Göndörhajú Boleszláv lett a ''princeps'' és Sziléziát is elfoglalta. Öreg Mieszko megkapta a keleti Nagy-Lengyelországot Gnieznóval, Ferdeszájú Boleszláv negyedik fiának pedig, '''Henriknek,''' a ''seniori'' tartományból Göndörhajú Boleszláv kikanyarította a [[Sandomierz]]i földet (ezért nevezik Henriket ''Sandomierzi''nek). 1163-ban<ref>''Historia Polski – średniowiecze'', 136. oldal</ref> a ''princeps'' átengedte Sziléziát II. Ulászló fiainak – '''I. Magas Boleszlávnak''' (''Bolesław I Wysoki'') és '''[[IV. Mieszko lengyel fejedelem|Görbelábú Mieszkónak]]''' (''Mieszko IV Plątonogi''), 1166-ban pedig Sandomierzi Henrik, akinek nem voltak fiai, ráíratta a tartományát '''[[II. Kázmér lengyel fejedelem|Kázmérra]],''' a legfiatalabb öccsére, aki már a Ferdeszájú Boleszláv halála után született. De Kázmér nem az egész tartományt vette uralma alá – egy részét a bátyjai foglalták el.
22 ⟶ 21 sor:
A Göndörhajú Boleszláv halála után (1173), a legidősebb élő testvére, Öreg Mieszko lett a ''princeps'', uralkodása Krakkóban 1177-ig tartott – főurak döntötték meg és engedték át a hatalmat [[II. Kázmér lengyel fejedelem|Kázmérnak]], ezzel megszegték a ''senioratus'' elvét, mert Kázmér a legfiatalabb volt testverei között.<ref>''Dzieje Polski średniowiecznej'', 183. oldal</ref> Ez az uralkodó '''II. Igazságos Kázmér''' néven lett ismert (''Kazimierz II Sprawiedliwy''). Öreg Mieszko átvette a hatalmat Nagy-Lengyelországban és megalapította a Piast-dinasztia ottani ágát.
1186-ban Igazságos Kázmér átengedte Mazóviát. A halála után (1194) a legidősebb fia, '''[[I. Leszek lengyel fejedelem|Fehér Leszek]]''' (''Leszek Biały'') lett a ''princeps'' és a mazóviai fejedelem. Leszek elvesztette Krakkót 1198-ban, amikor Öreg Mieszko visszatért oda. Mieszko 1202-ben halt meg és utódja a krakkói trónon a fia, '''[[III. Ulászló lengyel fejedelem|Hosszúlábú Ulászló]]''' (''Władysław Laskonogi'') lett, aki Nagy-Lengyelországban is uralkodott. 1206-ban elűzték Krakkóból, Fehér Leszek visszatért, majd 1227-ig
Abban az évben az egymás között vitatkozó fejedelmek: mazóviai ('''[[Konrád lengyel fejedelem|Konrád]],''' Leszek öccse), sziléziai ('''[[I. Henrik lengyel fejedelem|Szakallás Henrik]]''' (''Henryk Brodaty'', Száműzött Ulászló unokája), krakkói (Leszek) és nagy-lengyelországi ('''Władysław Odonic,''' Hosszúlábú Ulászló unokaöccse, aki sikeresen harcolt a hatalomért nagybátyja ellen) találkozott a [[Kujávia]] és [[Nagy-Lengyelország]] határán fekvő Gąsawa faluban. Leszek, mint ''princeps'', át szándékozta adni Nagy-Lengyelországot Hosszúlábú Ulászlónak és visszaállítani saját uralmát Pomerániában. Azért '''Świętopełk''' pomerániai fejedelem (Leszek formális helytartója [[Gdańsk]]ban, aki nem származott a Piast-dinasztiából), valamint Władysław Odonic veszélyeztetettnek érezték helyzetüket. A találkozón Leszeket meggyilkolták, Henrik pedig megsebesült, a merénylettel Świętopełk és Odonic embereit gyanúsították. Fehér Leszek volt az utolsó krakkói fejedelem, akinek fennhatóságát a többi fejedelem elismerte – a halála jelentette a központi hatalom végét Lengyelországban. Egyes tartományok tovább oszlottak, mert mindegyik uralkodójának volt néhány fia, akiknek országrészt kellett ajándékozni és nem volt semmilyen központi hatalom, amely ezt meggátolta volna.
39 ⟶ 38 sor:
[[II. Henrik lengyel fejedelem]] országa nyugati határán várta a nyugati hatalmak beígért segítségét, de közben megkezdte a kis-lengyelországi hadak maradványait és saját friss alakulatait Legnica körzetébe összevonni. Az európai uralkodók azonban nem törődtek a segélykéréssel. Csak a templomos és Johannita lovagok, illetve [[I. Vencel cseh király]] képeztek kivételt, aki végül csapatait egy napi járóföldre tartotta Legnicától. A tatárok betörtek Nyugat-Sziléziába, és a [[legnicai csata|legnicai csatában]] szétzúzták a lengyel-cseh-[[Német Lovagrend|német lovagrendi]] hadsereget. A [[legnicai csata]] 1241. április 9-én lezajlott le csatában elesett Jámbor Henrik fejedelem is. A vereség okaként általában az Európában ismeretlen harcmodort és [[II. Mieszko]] váratlan megfutását tartják. A sziléziai herceg haláláról két feljegyzés maradt fenn. Lengyelország szerencséjére a mongolok nem akarták elfoglalni az országot, mivel legnicai győzelmük után röviddel Morvaországon keresztül Magyarországra zúdultak, csatlakozni igyekezve Batu kán főseregéhez. Henrik ruhátlan, lefejezett holttestét özvegye azonosította néhány anatómiai részlet alapján. Henriket az általa alapított [[boroszló]]i ferences kolostorban temették el. II. Henrik eleste Legnicánál rövidesen a „Sziléziai Henrikek Monarchiájának” szétesését vonta maga után, és megakadályozta, hogy Lengyelországot még a 13. század derekán egyesítsék.
Jámbor Henrik nemcsak Krakkó, hanem Nagy-Lengyelország és Szilézia fejedelme is volt. Halála után a hatalmat Nagy-Lengyelországban Władysław Odonic fiai vették át – elsőként '''I. Przemysł''' (1241-57), majd '''Jámbor Boleszláv''' (''Bolesław Pobożny'', 1257-79). Boleszláv feleségül vette [[Boldog Jolán|Jolánt]], [[IV. Béla magyar király]] lányát – a
1243-ban '''[[V. Boleszláv lengyel fejedelem|V. Szemérmes Boleszláv]]''' (''Bolesław V Wstydliwy'', Fehér Leszek fia) átvette a hatalmat Krakkóban. 1247-ben feleségül vette '''[[Szent Kinga|Kingát]]''', IV. Béla idősebb leányát. A szövetség keretében Boleszláv katonái segítséget nyújtottak a magyaroknak a csehek elleni hadjáratokban (1253, 1260, 1270), és Boleszláv igyekezett kibékíteni Bélát a fiával, [[V. István magyar király|Istvánnal]] (1266). A magyarok segítségével megkezdték a nagyarányú sóbányászatot a [[Wieliczkai sóbányák|wieliczka]]i bányákban, ami komoly bevételek forrásává vált Kis-Lengyelország majd Lengyelország uralkodói számára és lehetővé tette Krakkó fejlődését. A sóbevételek többek között jövedelmet biztosítottak a Lengyelország egyesítése céljából folytatott küzdelemhez. V. István halálával (1272) a magyar-lengyel szövetség széthullott, Boleszláv szövetséget kötött [[II. Ottokár cseh király|II. Přemysl Ottokár]], cseh királlyal.
1259-60 között Lengyelországot megint megrohanták a tatárok akiket ezúttal a [[halics]]i oroszok is
Boleszláv 1279-ben halt meg. Utóda Krakkóban és Sandomierzben '''[[II. Leszek lengyel fejedelem|Fekete Leszek]]''' (''Leszek Czarny'') lett, Mazóviai Konrád unokája, akit Boleszláv örökbe fogadott (Boleszlávnak nem voltak gyerekei, mert tisztasági fogadalmat tett, ezért kapta a Szemérmes előnevet). Leszek halála után (1288) harcok törtek ki Krakkóért, aminek következtében a krakkói fejedelem '''[[IV. Henrik lengyel fejedelem|Törvényes Henrik]]''' [[wrocław]]i fejedelem is lett (''Henryk Probus/Prawy'' – Jámbor Henrik unokája).
59 ⟶ 58 sor:
Przemysł halála után Nagy-Lengyelországot és Pomerániát Łokietek Ulászló foglalta el, őt ismét II. Vencel űzte ki, 1299-ben. Így Vencel meghódította majdnem az összes lengyelországi területet (Mazóvia és Nyugat-Szilézia kivételével), majd 1300-ban lengyel királlyá koronáztatta magát. II. Vencel Lengyelországban hatalmát az általa bevezetetett ''starosták'' hivatalára alapozta, ami jelentősen tökéletesítette a közigazgatást. Még a [[Přemysl-ház]]zal ellenséges krónikaírók is kiemelik, hogy az egész országban jelentősen megjavult közbiztonság és megnőtt az államkincstár bevétele. A ''starosta'' hivatala némileg módosulva a mai napig megmaradt: most ez a járás ügyvezetőjének a neve.
II. Vencel megszerezte fiának a magyar trónt is. Ez nyugtalanította a szomszédait, akik Vencel ellenségeit támogatták. Łokietek Ulászló többek között segítséget kapott az orosz és magyar főuraktól (pl. [[Aba Amadé]]től) és 1304-ben visszaszerezte Sandomierzt. 1305-ben meghalt II. Vencel, lengyelországi utódja [[Vencel magyar király|III. Vencel]], a fia, lett, akit viszont 1306-ban meggyilkolták [[Olmütz]]ben. Ez lehetővé tette, hogy Łokietek átvegye a hatalmat Krakkóban majd Kujáviában és Kelet-Pomerániában. Nagy-Lengyelországban
Ilyen módon Łokietek visszahódította azokat a tartományokat, amelyek 15 évvel ezelőtt II. Vencel uralma alá kerültek. Most már megpróbálhatta megszerezni a lengyel koronát is. [[XXII. János pápa]] elismerte Łokietek jogait, érvénytelenítette a [[Luxemburgi-ház]] igényeit (akik a [[Přemysl-ház]] utódjai lettek Csehországban) és 1320. január 20-án Łokietek Ulászló lengyel királlyá koronáztatta magát, befejezve a területi széttagoltság időszakát.
| |||