Az európai iszalag-fajoknak nincs gyógyszernövényi értékük.<ref>Of the native European ''C.vitalba'' Alice Coats observes "The leaves are acrid and poisonous, and not even the early herbalists attempted to use the plant in internal medicine", but she notes that [[John Gerard]] called ''[[Clematis flammula]]'' Biting Clematis or Purging Periwinkle. (Coats 1992).</ref> A [[Vadnyugat]]on, a [[Clematis ligusticifolia]] iszalagot „bors indának” nevezték, mivel magjait és idősebb leveleit a [[Fekete bors|bors]] hiányában használták; az amerikaiak a tippet a korábbi spanyol telepesektől kapták, akik „yerba de chivato”-nak nevezték.<ref>[http://www.wildflower.org/plants/result.php?id_plant=clli2 US Native Plant Database ''Clematis ligusticifolia'']</ref> A nemzetség összes képviselője tartalmaz [[illóolaj]]okat és olyan anyagokat, amelyek irritálják a bőrt. A borsttól és a [[paprika|paprikától]] eltérően, a ''C. ligusticifolia'' nagy mennyiségű fogyasztása hasvérzést eredményez, mivel tulajdonképpen mérgező növényről van szó. Mielőtt a növénnyel foglalkoznánk célszerű kesztyűt húzni. Habár mérgező növények, a [[indiánok|bennszülött amerikaiak]] kis mértékben fogyasztották fejfájás és idegbajok gyógyítására. A bőr gyógyítására is használták.<ref>{{cite book | title = Edible and Medicinal Plants of the West | first = Gregory L. | last = Tilford | ISBN = 0-87842-359-1}}</ref> A [[Bach-virágterápia|Bach-virágterápiában]], az iszalagnak is szerepe van.
