„Székely–magyar rovásírás” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
55. sor:
[[Sebestyén Gyula]] érdeklődése már a [[20. század]] kezdete előtt a rovásírás felé fordult, míg végül 1909-ben kiadta a ''„Rovás és rovásírás”'' nevű kötetét, amelyben egybegyűjtötte mindazt a tudományos eredményt, amit addig ő és elődei elértek. A [[Magyar Tudományos Akadémia]] megbízásából ezután jelentette meg a ''„A magyar rovásírás hiteles emlékei”'' című művét ([[1915]]). Ebben meglehetősen szigorúra szabta a »hitelesség« követelményét, ami a kor hamisítási botrányai után meg is érthető. A könyv albumszerűen tartalmaz hasonmásokat az eredetikről.<ref name=kutatas1>[[Révai nagy lexikona]], Budapest, 1924.</ref>
Sebestyén Gyula után az akadémikus tudomány képviselői közül [[Németh Gyula (nyelvész)|Németh Gyula]], [[Jakubovics Emil]], [[Melich János]], [[Csallány Dezső]], [[Ferenczi Sándor]] foglalkozott a rovásírással. Ez idő alatt külföldön is jelentek meg rovásírásról írt, azzal foglalkozó művek, például [[Magyar Adorján]], [[Fehérné Walter Anna]], [[Badiny Jós Ferenc]] és [[Novotny Elemér]] – tehát külföldre szakadt magyarok – tollából. Magyarországon az akadémikus szemlélet képviselőiként [[Püspöki Nagy Péter]], [[Vásáry István]], [[Róna-Tas András]], [[Sándor Klára]], [[Kéki Béla]], [[Benkő Elek]], [[Ráduly János]], [[Ferenczi István (régész)|Ferenczi István]], [[Vékony Gábor]] és [[Erdélyi István (régész)|Erdélyi István]] írtak később e témában. A rendszerváltás táján és azt követően a könyvkiadás lehetőségeinek bővülésével élve jelentek meg nem akadémikus kutatók, például [[Forrai Sándor]],<ref>Forrai Sándor: Küskarácsonytól sülvester estig, egy botra rótt középkori székely kalendárium és egyéb rovásírásos emlékeink, Múzsák, Budapest, 1985.</ref> majd az Írástörténeti Kutatóintézet által egybefogott Varga Géza, Simon Péter, Szekeres István, ezt követően pedig Varga Csaba írásai, amelyek esetenként másfajta szemléletet képviselnek,<ref>* [http://csinyalohaz.hu/index.php/cikkek/81-a-szekely-rovasiras-eredete Varga Géza: A székely rovásírás eredete, Írástörténeti Kutatóintézet, 1998.]</ref><ref>Varga Csaba: Jel, jel, jel avagy az ABC 30 000 éves története, Fríg Könyvkiadó, Budapest, 2001.</ref> A klasszikus székely írás jelformáit Szemerey Zsolt gyűjtötte össze a „Rovásírásunk gyakorlati alkalmazásáról” című, kéziratban maradt füzetében. Friedrich Klára helyszíni és könyvtári kutatások alapján a magyar rovásírás kárpát-medencei és kőkori eredetét feltételezi és könyveiben ezt bizonyítja hiteles rovásemlékekkel. Első tanulmánya, a Múltunk szétgurult gyöngyszemei 1994-ben jelent meg.
A [[21. század]] második évtizedének eleje óta a rovás kutatásának új irányai arra ösztönözték az akadémikus tudomány képviselőit, hogy új rováskorpuszt készítsenek.<ref>* [A magyar őstörténeti témacsoport ülése a székely rovásírásról http://www.szekely-rovasiras.hupont.hu/70/a-magyar-ostorteneti-temacsoport-ulese-a]</ref>
| |||