„Tribunus militum” változatai közötti eltérés

kékít
(zöld link → piros link (egyértelműsítés))
(kékít)
[[Kr. e. 361]]-ig a hadparancsnok nevezte ki őket, ekkor azonban a népgyűlés magának vindikálta a katonai tribunusok (vagy csak egy részük) megválasztásának jogát. [[Kr. e. 311]]-ben törvényben szabályozták, hogy a négy legio számára 16 katonai tribunust kell választaniuk, ám hogy ez az összes tiszt volt-e, az nem eldönthető. Ezek után jó ideig többnyire a népgyűlések döntöttek a katonai tribunusok (legalábbis többségük) kilétéről. Végül [[Kr. e. 207]]-ben [[Caius Claudius Nero]] és [[Marcus Livius Salinator]] consulok az akkor szolgáló 23 legióból 19 élére maguk nevezték ki a tiszteket, és csak az első négy legio számára választhattak tribunusokat a népgyűlésen. Bizonyos jelek arra utalnak, hogy ez utóbbiak magasabb rangúak voltak a többi hadseregnél szolgáló társaiknál.
 
[[Kr. e. 171]]-ben, amikor [[Perszeusz makedón király]] ellen robbant ki a [[III. makedón háború|háború]], törvényben szabályozták, hogy ebben az évben kizárólag a consulok és [[praetor]]ok döntsenek a tisztek személyéről. Feltehetően a következő évben is így volt, [[Kr. e. 169]]-ben azonban ismét volt a népnek beleszólása az ügybe: a négy tartalékos legio tribunusait ismét ők választották meg. Végül [[Kr. e. 168]]-ban a [[senatus]] határozata értelmében a consulok és a népgyűlés fele-fele arányban gondoskodott a ''tribuni milites'' megválasztásáról, azzal a kikötéssel, hogy [[Lucius Aemilius PaulusPaullus Macedonicus|Lucius Aemilius PaulusPaullus]] hadvezér maga választhatott közülük makedóniai hadjáratában részt vevő két legiója számára.
 
== A császárkorban ==
 
A későbbi időkben általánossá vált a katonai tribunusok kinevezése, és nem csak a consulok, hanem a [[proconsul]]ok (illetve a mindenkori hadvezérek) részéről. A rang a császárkorban is fennmaradt '''tribunus legionis''' néven, és [[CaiusAugustus Octavianusrómai Caesar Augustuscsászár|Augustus]] idején még találkozunk a népgyűlések – ugyan névleges, de létező – szerepvállalásával megválasztásukban – [[Tiberius római császár|Tiberius]] korától azonban már a császár kiváltsága volt a tisztek kinevezése.
 
[[Augustus római császár|Augustus]] törvényt hozott arról, hogy a senatorok gyermekei kötelező szolgálatukat ([[cursus honorum]]) szintén tribunusi rangban kezdhessék, mint [[tribunus laticlavius]]ok, a megkülönböztetésül viselt, ''széles bíborsáv''val ellátott [[tunica laticlavia]] nevű ruhadarabról.{{refhely|Római történeti kézikönyv|cursus honorum, senatori, 170–172. o.}} A későbbi császárkorban már származásra való tekintet nélkül neveztek ki tribunusokat, és gyakran csak fél évre, hogy minél többen részesülhessenek a kegyben.
 
[[Claudius római császár|Claudius]] idejétől a [[lovagi rend az ókori Rómában|lovagok]] katonai szolgálatának is része lett a katonai tribunusság mint [[tribunus angusticlavius]]. A név a lovagok ruháján lévő ''keskeny bíborsáv''ra utalt. A lovagok [[cursus honorum]]a [[Traianus római császár|Traianus]] idejére alakult ki.{{refhely|Római történeti kézikönyv| militia equestris, 339. o.}}
 
== Jegyzetek ==