„Marcus Tullius Cicero” változatai közötti eltérés

A popularisok mozgalmait azonban ezzel nem sikerült végleg felszámolni. Megalakult az [[első triumvirátus]], melynek vezetőjével, [[Caius Iulius Caesar|Caesarral]] és híveivel (elsősorban Clodius [[Tribunus plebis|néptribunussal]]) szembekerült, akiknek végül, Catilina híveinek bírói ítélet nélküli kivégeztetésére hivatkozva, sikerült másfél évre száműzniük Rómából ([[I. e. 58|Kr. e. 58]].). A Palatinuson lévő házát lerombolták és helyére [[Libertas]] istennő szentélyét állították fel. Rómába való visszatérését nagyon sokan ünnepelték, de régi befolyását nem sikerült visszaszereznie. A Caesar és Pompeius hívei közti polgárháborúban (amely [[I. e. 48|Kr. e. 48]]-ban a [[pharsalusi csata|pharsalusi csatában]] Caesar győzelmét hozta) ismét a Caesar-ellenes oldalra állt. Később, személyes beszélgetésük hatására Caesar megkegyelmezett neki, és megengedte, hogy Rómában éljen. Itt, Caesar meggyilkolásáig – melyben, tevőlegesen nem vett részt, sőt az összeesküvésről nem is tájékoztatták az elkövetők – visszavonultan élt, esztétikai és filozófiai művein dolgozott. Ettől függetlenül a merényletben egyértelműen a köztársaság megmentését látta és a gyilkosokat többször is méltatta nyilvánosan. Azonban nem számolt azzal, hogy Caesar türelmes, béketűrő és józan jellemével szemben egy olyan ember kezébe kerül ezzel a hatalom, aki minden tekintetben ellentettje a nagy hadvezérnek. Ez volt Marcus Antonius, unokája [[Marcus Antonius Orator]]nak, fia [[Marcus Antonius Creticus]]nak és unokaöccse Cicero hajdani consultársának, Caius Antonius Hybridának. Antonius már régóta gyűlölte Cicerót, aki nevelőapját, [[Publius Cornelius Lentulus Sura|Publius Cornelius Lentulus Surát]] kivégeztette a Catilina-féle összeesküvés során.

 

 

=== Magánélete ===