Főmenü megnyitása

Módosítások

a
kékít
A popularisok mozgalmait azonban ezzel nem sikerült végleg felszámolni. Megalakult az [[első triumvirátus]], melynek vezetőjével, [[Caius Iulius Caesar|Caesarral]] és híveivel (elsősorban Clodius [[Tribunus plebis|néptribunussal]]) szembekerült, akiknek végül, Catilina híveinek bírói ítélet nélküli kivégeztetésére hivatkozva, sikerült másfél évre száműzniük Rómából ([[I. e. 58|Kr. e. 58]].). A Palatinuson lévő házát lerombolták és helyére [[Libertas]] istennő szentélyét állították fel. Rómába való visszatérését nagyon sokan ünnepelték, de régi befolyását nem sikerült visszaszereznie. A Caesar és Pompeius hívei közti polgárháborúban (amely [[I. e. 48|Kr. e. 48]]-ban a [[pharsalusi csata|pharsalusi csatában]] Caesar győzelmét hozta) ismét a Caesar-ellenes oldalra állt. Később, személyes beszélgetésük hatására Caesar megkegyelmezett neki, és megengedte, hogy Rómában éljen. Itt, Caesar meggyilkolásáig – melyben, tevőlegesen nem vett részt, sőt az összeesküvésről nem is tájékoztatták az elkövetők – visszavonultan élt, esztétikai és filozófiai művein dolgozott. Ettől függetlenül a merényletben egyértelműen a köztársaság megmentését látta és a gyilkosokat többször is méltatta nyilvánosan. Azonban nem számolt azzal, hogy Caesar türelmes, béketűrő és józan jellemével szemben egy olyan ember kezébe kerül ezzel a hatalom, aki minden tekintetben ellentettje a nagy hadvezérnek. Ez volt Marcus Antonius, unokája [[Marcus Antonius Orator]]nak, fia [[Marcus Antonius Creticus]]nak és unokaöccse Cicero hajdani consultársának, Caius Antonius Hybridának. Antonius már régóta gyűlölte Cicerót, aki nevelőapját, [[Publius Cornelius Lentulus Sura|Publius Cornelius Lentulus Surát]] kivégeztette a Catilina-féle összeesküvés során.
 
Az Antonius és Octavianus (a későbbi [[CaiusAugustus Octavianusrómai Caesar Augustuscsászár|Augustus]]) közti konfliktusban a később győztes oldalra, Octavianuséra állt, ez azonban mégis végzetes hibának bizonyul. Octavianus és Antonius szövetséget kötött, és megalakult a [[második triumvirátus]], Antoniusnak pedig sikerült elfogadtatnia a triumvirekkel azt a halállistát (proscriptiós listát), melyen Cicero neve is szerepelt. Cicero megpróbált elmenekülni Rómából, de a formiaei villájához közeli tengerparton, vagyis a mai Vindicion – a helyszín nevét a latin vindìco=vendicare=bosszút állni szóból kapta) – utolérték. Fejét még éltében levágták (ügyetlenkedve, szinte lefűrészelték Appianosz szerint) a helytelen gondolatokért, kivágták a nyelvét a kimondott szavakért, s jobb karját a leírt mondatokért. Ezt követően Antonius, feleségének, Fulviának adta a nyelvet, amit az gyűlölködve hajtűjével átszúrt. Cicero fejét Antonius hosszú időn keresztül minden étkezéséhez az asztalára tetette, amíg olyan undorító állapotba került, hogy már az étvágyát is elvette. Ezután elrettentésképp közszemlére tette egy karón Ciceró fejét Rómában, a Forumon. Karját (egyes források szerint a kézfejeit) a Senatus kapujára szegeztette.
 
=== Magánélete ===