„Merkúr” változatai közötti eltérés

egy bájt hozzáadva ,  2 évvel ezelőtt
a (Visszaállítottam a lap korábbi változatát: 79.122.95.139 (vita) szerkesztéséről Porrima szerkesztésére)
| publisher=NASA JPL | accessdate=2008-04-07 }}</ref> A 3:2-es arány a Merkúr excentrikus pályájának a következménye, mivel a Nap perihélium idején nagyobb árapályt kelt, s ez a bolygó nagyobb sebességével együtt gyorsítja a forgását. Ebből az is következik, hogy sem Schiaparelli, sem pedig Antoniadi nem "téved". Épp ellenkezőleg. A csillagászok minden pillanatban ugyanazokat a jellemzőket látták és jegyezték minden második keringés után, míg a közbeeső észleléseket hamisnak minősítették.
 
A földi megfigyelések nemigen tudtak többet feltárni a legbelső bolygóról, a legtöbb alapvető tulajdonságát akkor ismertük meg, amikor űrszondák látogatták meg a Merkúrt. Mindenesetre a technológia legújabb eredményei javították a földi megfigyelések minőségét. 2000-ben a [[Wilson-hegyi Obszervatórium]] 1,5 méteres [[Hale-teleszkóp]]jával nagy szögfelbontású, [[szerencsés képalkotás módszer]]ű („lucky imaging”) megfigyeléseket végeztek. Ekkor kapták az első képeket olyan területek felszíni alakzatairól, amelyeket a Mariner-program nem vizsgált. Későbbi képek bizonyítékot szolgáltattak egy olyan duplagyűrűsdupla gyűrűs becsapódási medencéről, amelyik nagyobb a Caloris-medencénél is. Nem hivatalosan a [[Szkinakasz-medence]] nevet kapta. A bolygó legnagyobb részét az [[Arecibo Obszervatórium]] rádióteleszkópja térképezte fel 5&nbsp;km-es felbontással, ami sarki lerakódásokat észlelt kráterek árnyékos mélyén, és ami talán vízjég lehet.
 
=== Megfigyelése űrszondákkal ===