„Maurice Ravel” változatai közötti eltérés

a (→‎A háború utáni korszak: Foglakoz (WP:BÜ), replaced: foglakoz → foglalkoz)
(→‎Ifjúsága: tömör.)
== Ifjúsága ==
 
A család a [[Pireneusok]] lábánál található Ciboure-ból még a zeneszerző kiskorában Párizsba költözött. Itt a gyermek már tizenévesen kompozíciókkal jelentkezett, majd [[1889]]-től a párizsi Konzervatórium hallgatója lett, ahol legkedveltebb tanára, egyben pártfogója a szintén zeneszerző [[Gabriel Fauré]] volt. Ravel már igenIgen korán kitűnt egyedi és összetéveszthetetlenRavel stílusávalstílusa, amelyetamit később egyesek [[Claude Debussy|Debussy]] [[plágium|plagizálásának]] tartottak, pedig mégeredeti akkorjellegzetességei kialakultakmár eredetiakkor jellegzetességeikialakultak, amikor Ravel még nem ismerte Debussy muzsikáját. Mindazonáltal Debussy hatása vitathatatlan, perszede anélkül, hogy aznem puszta átvétel lenne. (Egyébként igen sok esetben beszélnek Ravelarról, Debussyremiként tetthatott hatásárólRavel Debussyre.)
 
A gyermek Ravel mind az irodalom, mind pedig a zene területén kényes ízléssel válogatott, ezkifinomult airodalmi kifinomultságés aztán az őzenei stílusáraműveire is rányomta bélyegét. Kedvenc költői között ott volt [[Stéphane Mallarmé|Mallarmé]], [[Edgar Allan Poe|Poe]] és [[Charles Baudelaire|Baudelaire]], a zenében pedig [[Robert Schumann|Schumann]], [[Liszt Ferenc|Liszt]], [[Frédéric Chopin|Chopin]] és [[Carl Maria von Weber|Weber]] stílusát kedvelte. Később— később [[Wolfgang Amadeus Mozart|Mozart]] vált csaknem legfőbb példaképévé. Beszámolók tudósítanak minket arról, hogyszerint nem volt különösebben szorgalmasszorgalmasan atanult zongorázás terénzongorázni, anyja sokszor még úgyjutalmakkal sem tudottmindig sikerekettudta elérni, hogy jutalmat ígért az ifjú Maurice-nak, ha megtanulja a zenei leckétzeneleckét. AKésőbb komponistábansem későbbvált semkülönösebben alakultak kielőadóvá, különösebbmég előadóizongoradarabjait képességek.sem Zongoradarabjaitmaga sosemadta ő magaelő, hanem egy-egy hivatásos virtuóz. ismerőseKarmesterként adtais elő. Ritkánritkán lépett fel, karmesterkéntés olyankor is, s ekkor mindigcsak saját műveit vezényelte; a siker mindig a zeneszerzőnek szóltés nem a karmesterkarmesternek helyettszólt.
 
Ravel fiatal korábanFiatalon társaságkedvelő, gyakran bohém életvitelű művész volt, magatartásaafféle alapján dandynek számítottdandy. [[1901]]-től kezdve próbálkozott a fiatal francia zeneszerzők nagy álmánakálma, számítóa ''Római díj'' elnyerésével, de azt a bizottság minden alkalommal elvitattamásnak tőleítélte azannak elsőellenére, díjat. Pedig Ravelhogy ebben az időszakban Ravel már ismert és elismert zeneszerzőnekzeneszerző számítottvolt, aki [[1902]]-ben bemutatott ''F-dúr vonósnégyes''ével pedig még Debussy bámulatárabámulatát is számot tarthatottkivívta. [[1905]]-ben aztán mégeltiltották a további jelentkezéstől is eltiltották, mondván,mert hogy túllépettelérte a megengedettharminc koron (ekkor töltötte be 30.éves évét)korhatárt. Ez olyan közösségi botrányhoz vezetett, hogy aza akkorikonzervatórium konzervatóriumi igazgatónakigazgatójának le kellett mondania. Maga Ravel súlyos csalódáskéntcsalódásában éltesértett megbüszkeségében amagányossá történteket,és svisszahúzódóvá vált, hiába állt mellette közönségének szeretete és elismerése,. az[[Pándi addigiMarianne]] társaságiszerint ember sértett büszkeségében magányossá, visszahúzódóvá vált. Talántalán ennek tudható be, hogy később visszautasította a megkésett elismerésnek tekintett [[Francia Becsületrend]]et is visszautasította, mint megkésett elismerést ([[Pándi Marianne]] gondolatai).
 
== Az első nagy alkotói korszak ==