„Charlie Parker” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
=== Charlie Parker vonósokkal ===
 
Parker egyik régi álma volt, hogy vonósokkal lépjen fel, mivel a klasszikus zene nagy rajongója volt. Megalkotta „Third Stream Music” (harmadik folyam) fogalmát, egy újfajta zenét elegyítve benne mind a jazzt, mind pedig az európai klasszikus zenét. Végül 1949. november 30-án megadatott neki a lehetőség, mivel Norman Granz producer összehozott neki egy felvételt, melyen balladákat vettek föl jazz- és kamarazenészekkel. A lemezen Chalie Parker alt szaxofonon, Mitch Miller oboán és angolkürtön, Bronislav Gimpel, Max Hollander és Milton Lamask hegedűn, Frank Brieff mélyhegedűn, Frank Miller csellón, Meyer Rosen hárfán, Stan Freeman zongorán, Ray Brown bőgőn és Buddy Rich dobon működött közre. A karmester-hangszerelő pedig Jimmy Carroll volt. A felvett számok közül hat szám, „Just Friends”, „Everything Happens to Me”, „April in Paris”, „Summertime”, „I Didn’t Know What Time It Was” és az „If I Should Lose You” került fel a ''Bird With Strings'' néven kiadott albumra. A hangszerelések megidézik Csajkovszkij szellemiségét a maguk elsöprő drámaiságukban. A ritmusszekció egy rendkívül finom swinget játszik a háttérben, tökéletes elegyet alkotva a zenekarral. Parker szólói a többi felvételéhez képest sokkal letisztultabbak, takarékosabban bánik a hangokkal. Szaxofonjának hangja sötétebb és puhább, játéka gyönyörűen idézi és díszíti az eredeti melódiát, nem annyira a harmóniai alapú improvizációról szól. Ezek a felvételek azon kevesek közé tartoznak, amelyek alatt Parker kordában tudta tartani függőségét, józansága és tiszta elméje tökéletesen hallható a lemezen. Magának Parkernek is ez volt a kedvenc lemeze. Habár nem ez volt az első eset, hogy a klasszikus- és a jazz zene keveredtek, ez volt az első olyan lemez, ahol egy bebop zeneszerző egy vonószenekarral dolgozott együtt.
 
Sok rajongója szerint Bird eladta magát, hogy megfeleljen a populáris ízlésnek, ám az idő őt igazolta. A ''Bird With Strings'' lett a legjobban eladott lemeze, és a „Just Friends” című szám az egyik legjobb felvétele.