„Actiumi csata” változatai közötti eltérés

|időpont=[[i. e. 31|Kr. e. 31]]. [[szeptember 2.]]

|másik fél=[[Marcus Antonius]] és [[VII. Kleopátra|Kleopátra]]

A [[második triumvirátus]] azért bomlott fel, mert [[XV. Ptolemaiosz|Caesarion]] – [[Caius Iulius Caesar|Iulius Caesar]] és [[VII. Kleopátra|Kleopátra]] fia – komoly politikai veszélyt jelentett [[Augustus római császár|Octavianus]] (a későbbi [[CaiusAugustus Octavianusrómai Caesar Augustuscsászár|Augustus]] császár) számára. Octavianus hatalmának legitimációját a tömegek szemében az adta, hogy Caesar örökbe fogadta, ami növelte népszerűségét és erősítette légióinak hűségét. A triumvirtárstriumvir-társ Antonius azonban Caesariont kiáltotta ki Caesar legitim örökösének és ezzel [[Kr. e. 33]] utolsó napjától propagandaháború kezdődött a korábbi szövetségesek között. Antonius területeket akart Kleopátra részére átadni a [[Római KöztársaságbólKöztársaság]]ból, mivel a királynőnek birodalomépítői álmai voltak, ezt pedig a Szenátus már végképp nem tűrhette.

Végül a Szenátus megfosztotta hatalmától a távol lévő Antoniust és háborút hirdetett Kleopátra ellen. A Szenátus harmada és mindkét konzul Antonius mellé állt. [[i. e. 31|Kr. e. 31]]-ben háború kezdődött, amikor Octavianus hadvezére, [[Marcus Vipsanius Agrippa|Agrippa]] elfoglalta az Antoniushoz hű görög kikötővárost, [[Methoni|Methónt]].

A csata politikai következményei mélyrehatóak voltak. Kezdetben Antonius számára kedvező volt, hogy hadereje nem volt kisebb a római Szenátus támogatta Octavianusénál, ami komoly kihívónak mutatta, ráadásul Antonius nagyhírű hadvezér volt. A csata elvesztése azonban olyan mértékben kiábrándító volt követői számára, hogy katonái tömegesen hagyták el, anélkül, hogy harcba szálltak volna: a sötétség leple alatt a szárazföldi seregből 19 gyalogság légió és 12 000 lovas dezertált és így már Antoniusnak nem maradt ereje ahhoz, hogy a győzelem reményében ellenálljon. Bár [[i. e. 30|Kr. e. 30]]. [[július 31.|július 31-én]] [[Alexandria (Egyiptom)|Alexandriánál]] Antonius még aratott egy győzelmet, ereje lassan elfogyott.

[[Fájl:The Death of Cleopatra arthur.jpg|bélyegkép|balrajobbra|280px| Kleopátra halála, Reginald Arthur festménye, 1892]]