„Mutinai háború” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a kékít |
a kékít |
||
22. sor:
}}
A '''mutinai háború''' egy római polgárháború volt [[i. e. 44|Kr. e. 44]] decemberétől [[i. e. 43|Kr. e. 43]] áprilisáig [[Marcus Antonius]] volt [[consul]], illetve a republikánusok és [[Augustus római császár|Octavianus]] szövetsége között Mutina (a mai [[Modena]]) környékén. A szövetség által megnyert háború végeztével Octavianus szakított a köztársaságiakkal, és a Caesar-párt egységét helyreállítva létrejött a [[második triumvirátus]].
== Előzmények ==
42. sor:
Antonius megmaradt katonáihoz rövidesen csatlakoztak Ventidius Bassus legiói, ezek élén pedig átvonult [[Gallia Narbonensis]]be, ahol Lepidus (katonái nyomásának engedelmeskedve is) befogadta őt. A diadal hírére a senatus a haza ellenségévé nyilvánította Antoniust, a mutinai diadalért pedig Decimus Brutust [[imperator]]i címmel és [[triumphus]]szal jutalmazták meg. Amikor hír érkezett Antonius és Lepidus összefogásáról, félelmükben segítséget kértek Cassiustól és Brutustól, akiket főhatalommal ruháztak fel, illetve [[Sextus Pompeius]]tól, akit flottaparancsnokká neveztek ki. Két africai legiót is hazahívtak, Lepidust pedig szintén a haza ellenségévé nyilvánították.
[[Augustus római császár|Octavianus]] számára – akit eddig is súlyos személyes sérelmek értek (Brutusszal ellentétben csupán [[ovatio|ovatiót]] szavaztak meg neki, imperatori kinevezést nem kapott, ráadásul hiába követelte a consulságot) – ezek a Caesar-gyilkosok és Pompeius-pártiak felé közelítő lépések elfogadhatatlanok voltak. Nyolc legiója élén végül megindult Rómába, amit az africai legiók átállása miatt harc nélkül foglalt el. A senatus ilyen helyzetben [[augusztus 19.|augusztus 19]]-én kénytelen volt consullá kinevezni a huszadik évében járó fiatalembert rokona, [[Quintus Pedius]] kollégájaként. Octavianus, aki Antonius elvonulása óta békülékeny gesztusokat tett utóbbinak és híveinek, ezután felvette a kapcsolatot a caesariánus hadvezérekkel. Consulként intézkedett ellenséggé nyilvánításuk eltörléséről, végül novemberben megkötötte Lepidusszal és Antoniusszal a [[második triumvirátus]]t Bononia városában. A Caesar-párt egysége így helyreállt, és megkezdődhetett a republikánusok elleni háború.
== Forrás ==
48. sor:
== Felhasznált irodalom ==
* Ferenczy Endre – Maróti Egon – Hahn István: Az ókori Róma története. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 1998. ISBN 9631927881
| |||