„Vörös Hadsereg Frakció” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
47. sor:
== A per ==
[[Fájl:Stammheim Zyklus von Ralph Ueltzhoeffer.jpg|300px|bélyegkép|balra|<center>A stammheimi börtön</center>]]
1972 nyarán a hatóságok letartóztatták Ulrike Meinhofot, és egy tűzharc után elfogták Andreas Baadert, Jan-Carl Raspét és Holger Meinst. Egy hét múlva
Stuttgart-Stammheimben 1975. május 21-én kezdődött meg a per,
A tárgyalás idején a terroristák rossz egészségi állapotban voltak, ami elsősorban éhségsztrájkjaik következménye volt
== A német ősz ==
Ugyan a terrorszervezet vezetőinek első generációja börtönben volt, de
1976 őszén és telén számos RAF-szimpatizánst és támogatót vettek őrizetbe a hatóságok. Szinte mindegyikőjüket a büntető törvénykönyv 129. paragrafusának ''A'' pontjával, vagyis terrorszervezet támogatásával vádolták meg. A letartóztatások ellen 2956 demonstráció volt szerte az országban az év végéig, és megkezdődött a később „német őszként” elhíresült időszak.{{refhely|Hartford}}
[[Fájl:RAF-Versteck-Pistole.jpg|300px|bélyegkép|jobbra|Hanno Böck felvétele az aktacsomagról, amelyben fegyvert csempésztek be Baaderéknek a börtönbe]]
1977. január 4-én a szervezet támadást
A terrorszervezet korábbi támadásaitól eltérő új irányvonal Jürgen Ponto, a Dresdner Bank vezetőjének frankfurti megölésével folytatódott július 30-án. A RAF célpontjai az államapparátus és a gazdasági szektor kulcsfigurái lettek. Szeptember 3-án bombát robbantottak a szövetségi ügyész hivatalában, hogy elérjék a börtönben tartott RAF-tagok izolálásának megszüntetését. Szeptember 5-én [[Hanns-Martin Schleyer elrablása és meggyilkolása|elrabolták]] Hanns-Martin Schleyert, a gyáriparosok szövetségének elnökét, a kíséretében lévő rendőröket pedig agyonlőtték. Schleyer szabadon bocsátásáért a bebörtönzött RAF-terroristák elengedését követelték. A rendőrség soha korábban nem látott erőkkel kereste a gyárost, de nem sikerült a nyomára bukkannia.{{refhely|Hartford}}
Október 13-án palesztin radikálisok eltérítettek a [[Mallorca|Mallorcából]] Frankfurtba tartó Lufthansa-gépet [[Róma|Rómába]]. Azt követelték, hogy a hatóságok engedjenek szabadon tizenegy német és két palesztin terroristát. Utóbbiakat [[Isztambul]]ban tartották fogva. A RAF közleményben támogatta az akciót. A gép később [[Ciprus (sziget)|Ciprusra]], [[Bahrein]]be és [[Dubaj]]ba, majd [[Mogadishu]]ba repült a német túszokkal. Utolsó állomásukon a terroristák agyonlőtték a gép kapitányát. Miközben a repülőgép újabb és újabb helyekre repült, Hans-Jurgen Wischnewski külügyminiszter több országot ([[Algéria]], [[Jemen]], [[Líbia]] és [[Irak]]) is megpróbált meggyőzni arról, hogy fogadják be a szabadon engedni tervezett terroristákat. Mogadishuban a német terrorelhárítók megrohanták a gépet, és megöltek három géprablót, a negyediket pedig súlyosan megsebesítették.{{refhely|BBC}}
A hírek hatására Andreas Baader, Gudrun Ensslin és Jan-Carl Raspe október 18-án öngyilkos lett. Baader és Raspe az ügyvédjük által becsempészett [[Fegyver- és Gázkészülékgyár|FÉG]]-pisztolyt, Ensslin kötelet használt. Irmgard Moeller túlélte öngyilkossági kísérletét, és később azt állította, megszúrták. Az ügyvéd nem tudott róla, hogy egyik RAF-szimpatizáns alkalmazottja fegyvert rejtett el az iratai között.{{refhely|Academia}} Másnap Schleyer elrablói megölték túszukat, és egy autó csomagtartójában hagyták a holttestet.{{refhely|BBC}}
== Ideológiai alapvetések ==
|