„Vörös Hadsereg Frakció” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
47. sor:
== A per ==
[[Fájl:Stammheim Zyklus von Ralph Ueltzhoeffer.jpg|300px|bélyegkép|balra|<center>A stammheimi börtön</center>]]
1972 nyarán a hatóságok letartóztatták Ulrike Meinhofot, és egy tűzharc után elfogták Andreas Baadert, Jan-Carl Raspét és Holger Meinst. Egy hét múlva GudrusGudrun Ensslin is rendőrkézre került. Szintén őrizetbe vették Brigitte Mohnhauptot, Bernhard Braunt, Gerhard Müllert, Klaus Jünschkét és Irmgard Möllert.{{refhely|BBC}}{{refhely|Hartford}} Ulrike Meinhof 1974. szeptember 13-ai, a börtönben írt nyilatkozatában leszögezte, hogy a harc célja továbbra is az imperialista rendszer politikai, gazdasági és kulturális dominanciájának megsemmisítése, amire csak a proletár internacionalizmus alkalmas.{{refhely|Hartford}}
 
Stuttgart-Stammheimben 1975. május 21-én kezdődött meg a per, amitamelyet Holger Meins már nem ért meg éhségsztrájkja miatt. A tárgyalás zavartalan lebonyolítását számos törvénymódosítással akarta biztosítani a parlament. Többek között megtiltották a csoportos védelmet, vagyis azt, hogy egy védő több vádlottat is képviseljen, és könnyítettek a védők kizárását lehetővé tevő szabályokon. Kimondták: a per akkor is folytatható, ha a vádlott önhibájából – például éhségsztrájkja miatt – nem jelenik meg azon. A tárgyalások akadoztak, a vádlottak gyakran tettek politikai kinyilatkoztatásokat és szidalmazták a bíróságot, „fasiszta seggfejnek” vagy „imperialista államdisznónak” nevezve az elnököt. Emiatt az gyakran éltekélt rendreutasításokkala rendreutasítás lehetőségével.{{refhely|Schauschitz}}
 
A tárgyalás idején a terroristák rossz egészségi állapotban voltak, ami elsősorban éhségsztrájkjaik következménye volt,. Ezeket azonbanaz azokatakciókat elkülönítésük, az általuk „izolációs kínzásnak” nevezett elhelyezésük megszüntetéséért folytatták.{{refhely|Schauschitz}} 1976. május 9-én Ulrike Meinhof egy törülközővel felkötötte magát a cellájában; az önkezűséget családtagjai és a szervezet tagjai is vitatták.{{refhely|BBC}} Öngyilkosságában szerepet játszhatott, hogy a börtönben Baader és Ensslin döntött minden fontos kérdésben, illetve Ensslin a tárgyalóteremben elhatárolta a RAF-ot az egyetlen olyan akciótól, az Axel Springer-székház elleni támadástól, amely Meinhof nevéhez fűződött. A bíróság 1977. április 28-án négy gyilkosság és három tucat gyilkossági kísérlet miatt életfogytiglanra ítélte a vádlottakat.{{refhely|Schauschitz}}
 
== A német ősz ==
Ugyan a terrorszervezet vezetőinek első generációja börtönben volt, de a fegyintézetben is aktív maradt, a RAF szabadlábon lévő tagjai pedig újjászervezték a csoportot. A terrorcsoportterrorszervezet második generációja úgy döntött, hogy a szervezett bebörtönzött tagjainaktagok szabadon bocsátásáért erőszakos akciókat indít. 1975. április 24-én megtámadták a [[stockholm]]i német nagykövetséget, túszokat ejtettek, és Andreas Baader és 25 társa elengedését követelték. Az akció modellje a Június 2. Mozgalom hasonló túszejtése volt februárban és február-márciusban, amikor az elrabolt Peter Lorenzért hat társukat szabadon bocsátották.{{refhely|Hartford}} [[Helmut Schmidt]] kancellár nem alkudozott, és a svéd rendőrök megostromolták az épületet. Az akcióban két túsz – Andreas von Mirbach katonai attasé és Heinz Hillegaart gazdasági attasé – és két terrorista meghalt. 1976. május 9-én Ulrike Meinhof egy törülközővel felkötötte magát a cellájában; az önkezűséget családtagjai és a szervezet tagjai is vitatták.{{refhely|BBC}}
 
1976 őszén és telén számos RAF-szimpatizánst és támogatót vettek őrizetbe a hatóságok. Szinte mindegyikőjüket a büntető törvénykönyv 129. paragrafusának ''A'' pontjával, vagyis terrorszervezet támogatásával vádolták meg. A letartóztatások ellen 2956 demonstráció volt szerte az országban az év végéig, és megkezdődött a később „német őszként” elhíresült időszak.{{refhely|Hartford}}
 
[[Fájl:RAF-Versteck-Pistole.jpg|300px|bélyegkép|jobbra|Hanno Böck felvétele az aktacsomagról, amelyben fegyvert csempésztek be Baaderéknek a börtönbe]]
1977. január 4-én a szervezet támadást intézintézett egy amerikai tüzérségi bázis ellen [[Gießen]]ben. Több terrorista meghalt. Február 8-án szabadlábra kerül [[Brigitte Mohnhaupt]], aki átvesziátvette a RAF irányítását. 1977. április 7-én a terroristák meggyilkolták a vádat képviselő Siegfried Buback szövetségi főügyészt, mivel őt tartották felelősnek Holger Meins haláláért. A RAF-vezető éhségsztrájkja idején, teljes elzártságban vesztette életét még 1974. november 9-énei haláláért. Szintén felelősnek tartották az egyik stockholmi támadó, Siegfried Hausner haláláért, aki szerintük nem kapott megfelelő kórházi kezelést aza nagykövetség ostromostroma után.{{refhely|Hartford}}
 
A terrorszervezet korábbi támadásaitól eltérő új irányvonal Jürgen Ponto, a Dresdner Bank vezetőjének frankfurti megölésével folytatódott július 30-án. A RAF célpontjai az államapparátus és a gazdasági szektor kulcsfigurái lettek. Szeptember 3-án bombát robbantottak a szövetségi ügyész hivatalában, hogy elérjék a börtönben tartott RAF-tagok izolálásának megszüntetését. Szeptember 5-én [[Hanns-Martin Schleyer elrablása és meggyilkolása|elrabolták]] Hanns-Martin Schleyert, a gyáriparosok szövetségének elnökét, a kíséretében lévő rendőröket pedig agyonlőtték. Schleyer szabadon bocsátásáért a bebörtönzött RAF-terroristák elengedését követelték. A rendőrség soha korábban nem látott erőkkel kereste a gyárost, de nem sikerült a nyomára bukkannia.{{refhely|Hartford}}
 
Október 13-án palesztin radikálisok eltérítettek a [[Mallorca|Mallorcából]] Frankfurtba tartó Lufthansa-gépet [[Róma|Rómába]]. Azt követelték, hogy a hatóságok engedjenek szabadon tizenegy német és két palesztin terroristát. Utóbbiakat [[Isztambul]]ban tartották fogva. A RAF közleményben támogatta az akciót. A gép később [[Ciprus (sziget)|Ciprusra]], [[Bahrein]]be és [[Dubaj]]ba, majd [[Mogadishu]]ba repült a német túszokkal. Utolsó állomásukon a terroristák agyonlőtték a gép kapitányát. Miközben a repülőgép újabb és újabb helyekre repült, Hans-Jurgen Wischnewski külügyminiszter több országot ([[Algéria]], [[Jemen]], [[Líbia]] és [[Irak]]) is megpróbált meggyőzni arról, hogy fogadják be a szabadon engedni tervezett terroristákat. Mogadishuban a német terrorelhárítók megrohanták a gépet, és megöltek három géprablót, a negyediket pedig súlyosan megsebesítették.{{refhely|BBC}}
 
A hírek hatására Andreas Baader, Gudrun Ensslin és Jan-Carl Raspe október 18-án öngyilkos lett. Baader és Raspe az ügyvédjük által becsempészett [[Fegyver- és Gázkészülékgyár|FÉG]]-pisztolyt, Ensslin kötelet használt. Irmgard Moeller túlélte öngyilkossági kísérletét, és később azt állította, megszúrták. Az ügyvéd nem tudott róla, hogy egyik RAF-szimpatizáns alkalmazottja fegyvert rejtett el az iratai között.{{refhely|Academia}} Másnap Schleyer elrablói megölték túszukat, és egy autó csomagtartójában hagyták a holttestet.{{refhely|BBC}}
 
== Ideológiai alapvetések ==