„Hurka” változatai közötti eltérés

346 bájt hozzáadva ,  4 évvel ezelőtt
{{idézet2|''A tüdős hurka alapanyaga a megdarált tüdő és a lép. Ehhez jött a kása, az abá­rolt bélkövér és a fűszerek. A só mellett nem maradhatott el a bors, Zsákán papri­kázták is, s majoránnával ízesítették. A tüdős hurkát Hencidán kásás hurkának is nevezték. Zsákán, főleg a román nemzetiségűek fehér kukoricakásával csinálták, ezért fehér hurkának is nevezték. Kismarjában a májas és a tüdős hurkát nevezték fehér hurkának. Újabban sok helyen a kétfajta masszát összekeverik, s ezt nevezik fehér hurkának. Mindkét hurkafajtát vastagbélbe töltötték, de a májast lehetőleg vastagabba, mint a tüdőst.''|Varga Gyula: ''A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX. század első felében''}}
 
A leölt állatok vérét többféle módon felhasználták. [[Ecsedi István]] etnográfus szerint egyes henteslegények, böllérek megitták a meleg vért, némelyek a tüdőbaj gyógyszerének tartották. Természetesen legtöbben azonban a nyers vértől undorodtak, s a vért alapanyagnak tekintették. Elsősorban a sertés és a baromfiak vérét hasznosították az ételkészítéshez, a juh és a szarvasmarha vérét legtöbbször azonban folyni engedték a földre.<ref>[http://orvostortenet.hu/tankonyvek/tk-05/pdf/4.21/varga_nepi_taplalkozas_hajdu_bihar.pdf Varga Gyula: A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX. század első felében], orvostortenet.hu</ref> A Biblia szerint az állatok levágása során nem helyénvaló a vérüket felfogni és meginni vagy megenni, hanem az állatok levágása után a vért a földre kell önteni és betakarni.<ref>[https://infaustus.files.wordpress.com/2012/09/verkerdes.pdf Tóth-Simon Károly: Keresztények és a vérevés], infaustus.files.wordpress.com</ref>
 
== Készítési módja==
53 648

szerkesztés