„Metropolitan Railway” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →‎Története: 1 link korr.
a →‎Története: 1 link korr. + 1 link kékítés
6. sor:
 
==Története==
Az [[ipari forradalom]] Londont a 19. század legnagyobb városává tette, s ez számos vasútvonal megépítését tette szükségessé. 1850-re Londonban hét vasúti végállomás is épült: a [[London Bridge Station|London Bridge]], a [[Euston pályaudvarvasútállomás|Euston]], a [[Paddington pályaudvar|Paddington]], a [[King'sKing’s Cross pályaudvar|King's Cross]], a [[Shoreditch pályaudvar|Shoreditch]], a [[London Waterloo pályaudvar|Waterloo]] és a [[Fenchurch Streeti pályaudvar|Fenchurch Street]]. Ezek közül csak a Fenchurch Streeti pályaudvar volt magában a [[City of London|City]]ben. London ezidőtájban óriási közlekedési problémákkal küzdött - ennek egyik oka az volt, hogy a vasúttal Londonba utazóknak a városon belüli célállomásuk eléréséhez [[omnibusz]]t vagy [[fiáker]]t kellett igénybe venniük.
A pályaudvarok és a City földalatti vasúttal való összeköttetésének ötlete először az 1830-as években merült fel, ám csak az 1850-es években kezdtek vele komolyabban is foglalkozni. Charles Pearson londoni ügyvéd több földalatti változatát is felkarolta. Az egyik kivitelezésére 1852-ben megalapította a ''City Terminus Company''t, azonban sem az angol Parlament, sem a City nem kívánta a vállalkozását támogatni. Egy másik cég, a ''Bayswater, Paddington and Holborn Bridge Railway Company'' már nagyobb sikerrel járt. 1853 januárjában megtartották az első közgyűlésüket, amely során [[John Fowler]]t nevezték ki a társaság főmérnökévé. A társaság által kezdeményezett ''North Metropolitan Railway'' tervezetre 1853 nyarán adta támogatását az angol parlament. A cég hamarosan megvásárolta a City Terminus Companyt és megállapodott a [[Great Western Railway]]jel, hogy a vasúttársaság is beszáll a földalatti finanszírozásába, amennyiben az megállót épít a GWR tulajdonában található Paddigton pályaudvaron is. 1854-ben az angol Parlament törvényben hagyta jóvá a Paddington és a Farrington Street közötti földalatti építését. A vonal érintette a King's Cross állomást is, a neve pedig ''Metropolitan Railway'' lett. Az építkezés végül 1860 februárjában kezdődött el, amikorra is Pearson sikeresen meggyőzte a Cityt arról, hogy támogassa a tervet.