„Esze Tamás” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát: 77.110.168.235 (vita) szerkesztéséről Szilas szerkesztésére
8. sor:
Az Esze família feltehetően már a 16. század végén Tarpán lakott. Édesapja Esze Tamás jómódú, hatökrös gazda volt, akinek az egész igaereje mellett összeírták egy tehenét, hét egyévesnél idősebb disznaját, s aki szabados darabontként, gyalogos katonaként szolgált [[Ecsedi vár|Ecsed várához]]. Édesanyja Márton Anna tarpai [[jobbágy]] lány volt, felesége Bíró Anna volt, aki megözvegyülve Kemechey Györgyhöz ment feleségül.
 
== Életpályája .zrinyi iloma ==
 
1696 körül bekapcsolódott a szegénylegények titkos szervezkedésébe, a [[hegyaljai felkelés]]ben azonban nem vehetett részt, mert [[Károlyi Sándor (hadvezér)|Károlyi Sándor]] szatmári főispán még annak kirobbanása előtt letartóztatta. A felkelés bukása után szabadon engedték, 1698–1701 között sókereskedésből tartotta el családját. A császári kormányzat rövidesen monopolizálta a sókereskedelmet, ezért [[tiszaújlak]]i sótisztek elkobozták szekerét és igavonóit. Erre feleségét [[Debrecen]]be menekítette egy távoli rokonához, és ismét a bujdosók közé állt. 1702 végén beállt [[Bagossy Pál]] gyalogezredébe toborzónak [[Kis Albert]]tel, [[Thököly Imre]] egykori hadnagyával együtt. A [[franciák]] elleni háborúba hadfogadás ürügyén fegyveres felkelést készítettek elő, valójában az összetoborzott veteránokat és fegyverforgatókat egy Habsburg-ellenes felkelés szervezésébe vonták bele. 1703 kora tavaszán megszöktek, mert az alakulatot a [[spanyol örökösödési háború]]ba, nyugatra vezényelték, és embereikkel újra a beregi erdőkbe vették be magukat, bár fegyvereik nem voltak. A bujdosók erdei tanácskozása után Esze Tamás és Kis Albert két társukat küldték követségbe a [[Lengyelország]]ba menekült [[II. Rákóczi Ferenc]] és [[Bercsényi Miklós]] felkeresésére. A két főúr néhány hónapos követjárás után engedett a bujdosók kérésének, s Rákóczi elszánta magát, hogy a felkelés élére álljon. A bujdosók harmadik követségét már maga Esze Tamás vezette Brezánba, ahol Rákóczi őt nevezte ki a szerveződő kuruc hadsereg első ezredesévé, s az ő kezébe adta a felkelésre buzdító [[Breznai kiáltvány]]t és azokat a zászlókat, amelyeket a bujdosók Rákóczi parancsa ellenére már [[1703]]. [[május 21.|május 21]]–[[május 22.|22-én]] kibontottak Tarpa, [[Vári]] és [[Beregszász]] piacán. Ezzel kirobbant a tiszaháti felkelés, és azzal együtt a [[Rákóczi-szabadságharc]].