„Triumvirátus” változatai közötti eltérés

Caesar ezután töretlenül aratta a babérokat a gallok ellen, Crassus pedig úgy ítélte meg – helyesen –, hogy helyzete a másik két triumviréhez képest meglehetősen gyenge. A hadsereg és a nép Caesar, a politikai elit pedig Pompeius mögött sorakozott fel. Ő úgy döntött, hogy egy [[ParthusPártus Birodalom]] elleni hadjárattal szerzi meg a szükséges népszerűséget és támogatást, ezért még a consuli év lejárta előtt keletre utazott. Számítása talán be is vált volna, azonban a [[i. e. 54|Kr. e. 54]]-ben sikeresen induló hadjárat [[Kr. e. 53]]-ban hatalmas vereséggel zárult [[Carrhaei csata|Carrhae-nál]]. A visszavonuló Crassust végül a parthusokpártusok tőrbe csalták és megölték. Ezzel felbomlott az [[első triumvirátus]].

[[i. e. 43|Kr. e. 43]] novemberében [[Marcus Aemilius Lepidus (triumvir)|Marcus Aemilius Lepidus]], [[Marcus Antonius]] és [[CaiusAugustus Octavianusrómai Caesar Augustuscsászár|Caius Octavianus]] megegyezett, amit senatusi felhatalmazás is megpecsételt. Ez volt az első és egyetlen hivatalos triumvirátus. A határozat alapján „''tresviri rei publicae constituendae''” felosztotta egymás között a birodalom ellenőrzésük alatt álló, nyugati felét (Lepidus Hispaniát és Gallia Narbonensist, Antonius Gallia Cisalpinát és Transalpinát, Octavianus pedig [[Itália|Itáliát]], a szigeteket és az [[afrika]]i tartományokat kapta meg) és 5-5 évre rendkívüli teljhatalmat kaptak. Ezt ők először [[proscriptio|proscriptiók]] útján történő pénzszerzésre használták, amiből elég erőt gyűjtöttek a már majdnem két éve készülődő köztársaságpártiak ellen. [[Kr. e. 42]]-ben győzelmet arattak a [[philippi csata|philippi csatában]], majd a hadműveletekben részt vevő Octavianus és Antonius újraosztotta a birodalmat. A consulként Itáliában maradó Lepidust megfosztották hatalmától arra hivatkozva, hogy összejátszott [[Sextus Pompeius]]szal, ám az ártatlanság vélelme miatt fenntartották számára az afrikai tartományokat. Már ekkor recsegni kezdett a második triumvirátus: Lepidus alávetett szerepbe került, Antonius felesége, [[Fulvia Antonia]] és fivére, [[Lucius Antonius]] felkeltek Octavianus ellen (ld. [[perusiai háború]]). Ekkor még helyreállt a béke Antonius és Octavianus között.

A triumvirátus végét ezúttal is a leggyengébb tag kiesése okozta. [[i. e. 37|Kr. e. 37]]-ben a megújított triumvirátusban még szerepelt Lepidus, de már teljes mértékben hatalom nélkül. Afrikából kiindulva [[Kr. e. 36]]-ban még megpróbálta átvenni a hatalmat [[Augustus római császár|Octavianus]] Szicíliát meghódító katonasága felett, ám ehhez nem volt elég karizmatikus. Végül könyörögnie kellett ellenfele lábai előtt az életéért, amit az nagy kegyesen meghagyott, de Lepidus már névleges hatalmát is elvesztette. A II.[[második triumvirátus]] felbomlott, és a [[principatus]] kialakulását követően soha többé nem jött létre új hármas szövetség.