„Betlehemi csillag” változatai közötti eltérés

A '''betlehemi csillag,''' ami a napkeleti bölcsek (görög: Magoi apo anatolon – keleti mágusok), [[napkeleti bölcsek|háromkirályok]] [[csillag]]aként is ismeretes, de a nép körében egyszerűen karácsonyi csillagként is emlegetik, csak a [[Biblia]] [[újszövetség]]i részében található [[Máté evangéliuma|Máté evangéliumában]] (Mt 2,1-11) szerepel. Máté leírása szerint a Názáreti [[Jézus]] a [[júdea]]i [[Betlehem]] városában történt megszületését egy csillag jelezte az égen, egy rendkívüli égi jelenség, amit követtek a [[Napkeleti bölcsek|napkeletről származó ''bölcsek'']], akik így találtak rá az újszülött Jézusra.

"Jézus„Jézus születése

Történt pedig azokban a napokban, hogy [[CaiusAugustus Octavianusrómai Caesar Augustuscsászár|Augustus]] császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Cirénius (latin: Quirinius) volt a helytartó. Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják. Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, a Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mert Dávid házából és nemzetségéből való volt, hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje, és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely. Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett. És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk. Az angyal pedig ezt mondta nekik: "Ne''„Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban."”'' És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták: "Dicsőség''„Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú embereknek."”'' Miután elmentek tőlük az angyalok a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: "Menjünk''„Menjünk el egészen Betlehemig, és nézzük meg: hogyan is történt mindaz, amiről üzent nekünk az Úr."”'' Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet, és a jászolban fekvő kisgyermeket. Amikor meglátták, elmondták azt az üzenetet, amelyet erről a kisgyermekről kaptak, és mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok mondtak nekik. Mária pedig mindezeket a dolgokat megőrizte, és forgatta a szívében. A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva az Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogyan ő megüzente nekik."” (Lk 2,1-14)

Lukács evangéliumában nincsen szó "bölcsekről"„bölcsekről”, akik egy csillagot követve találtak az újszülött Jézusra, hanem pásztorokról tesz említést Lukács, akiknek először egy angyal, majd a "mennyei„mennyei seregek sokasága"sokasága” jelent meg és hírül adták Jézus születését. Az angyal csak egy jelet említett a Betlehem környéken tanyázó pásztoroknak, ami szerint egy bepólyázott újszülöttet találnak majd jászolban fekve.

[[Johannes Kepler]] (1571–1630) német matematikus, asztronómus és asztrológus elképzelése szerint a betlehemi csillag nem üstökös volt, hanem a [[Jupiter]] és [[Szaturnusz]] planéták [[konjunkció]]iból adódó jelenség és egy [[szupernóva]] megjelenésének (1604-10-10) a kombinációja kellett legyen, amit ő 1603–04-ben saját maga is tanulmányozhatott az égbolton. Ezt a "De„De Stella nova in pede Serpentarii"Serpentarii” című művében meg is említette. Hipotézise szerint a Jupiter-Szaturnusz konjunkciók idézték elő az új „csillagnak” a létrejöttét.

"A„A racionalista magyarázók szerint Jézus egész gyermekségtörténete Midrás, vagy e részlet mitikus elem benne, jóllehet Johannes Kepler már a 17. sz. elején fölvetette, hogy a betlehemi csillag nem üstökös, hanem a Jupiter-Szaturnusz bolygók konjunkciója lehetett. E két bolygó ugyanis a Földről nézve 20 évenként találkozik, konjunkcióban áll, 258 évenként háromszor egymás után ismétlődik a konjunkció más és más csillagképben, s 794 évenként ugyanabban a csillagképben van hármas konjunkció. Kepler számításai szerint Kr. e. 7-ben ilyen hármas konjunkció volt a [[Halak csillagkép]]ben. Mivel a Jupitert a királyok, a Szaturnuszt a zsidók csillagának tartották, a Halak csillagkép pedig a Jupiter saját csillagháza, a bölcsek egyértelműen következtethettek arra, hogy Zsidóországban egy nagyon jelentős király született. – E föltevést a századunkban megfejtett [[ékírás]]os táblák bizonyítják. P. Schnabel pl. 1925-ben megfejtett egy babilóniai ékírásos táblát, mely évszázadokkal előre jelezte a mondott konjunkciót. A bölcsek tehát előre tudhattak e rendkívüli jelenségről és érthették mint jelet."” (betlehemi csillag, bölcsek csillaga - <ref>[http://lexikon.katolikus.hu/LINKEK/LINKBBBB/27BETEGA.HTML#b27018) 27BETEGA<!-- Robot generálta cím -->]</ref>

Meggyőződése szerint az újszövetségi Názáreti Jézus története egy kozmikus misztériumot rejt magában. Az általa megadott időpontban éppen a betlehemi "ég„ég csúcsán"csúcsán” (MC - Medium Coeli) volt az említett konstelláció.

Máté evangéliumának második fejezetében (Mt 2,16) olvasható Heródes király által Betlehem környékén történt két éves korig fellelhető fiúgyermekek legyilkoltatásának az okát is egy két évvel korábbi (i. e. 10.02.03.) kevésbé "szoros"„szoros” fenti együttállás indokolta. Heródes biztos akart lenni a dolgában. Klaus Matefi a három "bölcset"„bölcset” a Mars, Szaturnusz és Uránusz planétákkal azonosítja, melyek az égi mechanika törvényszerűségei alapján követték az emberek szeme előtt láthatatlan betlehemi csillagot. Napkelet felől jöttek és mint az égen a csillagoknak, napnyugat felé kellett távozniuk (Mt 2,12).

Leírása szerint a szabad szemmel látható Uránusz planétát már [[William Herschel]] által 1781. március 13-án történt felfedezési dátuma előtt is ismerték, de a misztériumszövetségek ezt eltitkolták, így a beavatatlanok nem jöhettek az idők során rá a vallások misztériumainak kozmikus vonatkozásaira. [[John Flamsteed]] már [[1690]]-ben "34„34 Tauri"Tauri” néven csillagként katalogizálta az Uránuszt.

Az említett öt égitestnek 72-féle konstellációvariációja van újhold és telihold figyelembevétele mellett, melyek a kabbalában emlegetett "Isten„Isten 72 szellemének"szellemének” (Shem ha Mephorash) a kozmikus forrásai. Klaus Matefi állítja, hogy Jézus keresztrefeszítésekor (3785. Nisan 14/15.- Pészah ünnepe; i. sz. 25. április 1.) szintén ez az öt, szabad szemmel látható égitest alkotott egy "T"„T” keresztet (a JÓ meghalt a kereszten), amire a keresztény misztérium is utal. Ekkor Jézus 33 éves volt. Ezen meggyőződését Klaus Matefi folyamatosan hangoztatja különböző internetes fórumokon.<ref>[http://freenet-homepage.de/klausmatefi/ Klaus Matefi]</ref>)

Teóriája szerint a betlehemi csillag, mely a Messiás születését jelezte, egy planétakonjunkció volt a Kos jegyében (Júdea jelképe?). A Merkúr, Vénusz, Mars, Jupiter és a Szaturnusz bolygók i. e. 6. április 17-én reggel álltak együtt,<ref>Az elmélet tévesen állítja, hogy a Vénusz és a Mars a többi megnevezett bolygó közelében lett volna látható.</ref> egyidejűleg a csökkenő Hold a Jupiter előtt elvonult. A csillagjósok számára abban az időben ez utalás kellett legyen a Bibliában is előrejelzett Messiás születésére. Egy [[Antiokheia|Antióchiában]] (antik Szíriában) forgalomban lévő régi római pénz egy kost ábrázolt a nyolcágú betlehemi csillaggal, és ő ezáltal bizonyítottnak véli a leírtakat.

K. Ferrari d'Occhieppo osztrák asztronómus álláspontja értelmében i. e. 7-ben a Jupiter és Szaturnusz planéták konjunkciói jelezték a Názáreti Jézus megszületését, amely konjunkciókat a babiloni csillagász-asztrológusok is feljegyezték. A csúcspontja ennek a hármas konjunkciónak i. e. 7. november 12-re esett, amikor ez a legjobban volt megfigyelhető, amit K. Ferrari d'Occhieppo a "bölcsek"„bölcsek” Betlehembe való megérkezésének az időpontjának tart. Jézus születésnapját i. e. 7. január 17-ére teszi.

Itt meg kell említeni, hogy az i. e. 7-ben történt háromszori Jupiter - Szaturnusz konjunkciók nem voltak olyan tökéletesek, azaz nem álltak olyan közel egymáshoz, hogy ezt a Földről nézve egy csillagnak nézhették volna a "bölcsek"„bölcsek”, amire egyesek szerint Máté apostol célzott (Mt 2,2). A babiloni csillagászok minden érdemleges konjunkciót feljegyeztek, nem csak a Jupiter - Szaturnusz konjunkcióit. Vannak olyan álláspontok is, hogy Jézus i. e. 7. november 12-én kellett, hogy szülessen.

Az "astér"„astér” ebben az összefüggésben nemcsak egyetlen csillagot jelent, hanem egy meghatározott csillagállást vagy konstellációt is.

Az "en„en té anatolé"anatolé” rendszerint egy vándorcsillag (bolygó) felkeltét jelzi egy meghatározott csillagképben, amikor a naplementével egy időben vagy közvetlen utána láthatóvá válik. Ezeket a csillagászati kifejezéseket a babiloniaktól vették át a héberek és a görögök.

{{forrásokjegyzetek}}

{{commonskat-natúr|Star of Bethlehem|Betlehemi csillag}}

{{commonskat-natúr|Three Wise Men|Napkeleti bölcsek}}