„Teemu Selänne” változatai közötti eltérés

a
a (Vessző utáni szóközhiány, egyéb apróság javítása AWB)
2005. augusztus 22-én, 2 térdműtétet követően, 5 év elteltével visszatért Anaheim-be. Diszkontárnak számító 1 millió dolláros szerződésért, 1 évre. A rehabilitációja a vártnál lényegesen jobban sikerült, 40 gólt, összesen 90 pontot szezett 80 meccsen. Külön pikantéria, hogy mindezt a régi játszótárs, Kariya nélkül érte el. A szezon közben megszerezte 1000. pontját is, amivel ő a 70. játékos a liga történetében, viszont csak a 7. európai, aki átlépte ezt a határt. Bombaformájának köszönhetően újra elit játékosként tekintettek rá, a szezon végén a Bill Masterton trófea elnyerésével pedig feltette a pontot az "i"-re.
 
Szerződése megújítását követően (szintén nagyon barátinak számító 3,75 millió dollár, ismételten 1 évre) visszacserélte az addig viselt 13-as számot a korábban már viselt 8-asra. A szezonban megszerezte az 500. NHL-es gólját, amivel Őő lett a 2. finn származású játékos, aki immáron félezer egységnél jár. 24 találattal később pedig minden idők 27. leggólerősebb játékosa lett. Ebben a kiírásban 48 gólig ment, amely azért érdekes, mert ő az első játékos a történelemben, aki 35. életévét betöltve két egymást követő szezonban is 40, vagy annál több gólt szerzett. Ebben a szezonban a Ducks megszerezte fennállása első Stanley kupáját, míg Teemu volt a döntő legidősebb játékosa.
 
Ezt követően ugyan nem hivatalosan, de bejelentette visszavonulását. Ám decemberben egy finn napilapnak adott interjújában kijelentette, hogy januárban visszatér. Ígéretét megtartva január 28-án ismét pályán volt, 2 héttel később megdöntötte Paul Kariya addig regnáló rekordját, és vált a Ducks történetének legponterősebb játékosává.