„Mercury–Atlas–6” változatai közötti eltérés

A Mercury–Atlas–6 [[1962]]. [[február 20.|február 20]]-án, keleti parti idő szerint 9:47:39-kor (14:47:39 [[UTC]]) hagyta el a 14-es indítóállványt. Az irányítás is úgy látta és Glenn is azt jelentette, hogy minden rendszer tökéletesen működik. Fél perccel az elemelkedést követően a rádió követőhálózat ráállt az űrhajó rádió [[transzponder]]ének jelére. A [[vibráció]] egyre növekedett az úgynevezett max-q (legnagyobb dinamikus nyomás, azaz amikor a [[légellenállás]] a legnagyobb [[nyomás]]t fejtette ki az űrhajóra) eléréséig, ahol Glenn higgadtan csak annyit jelentett a rázkódásról: ''„...egy kissé göröngyös errefelé...”'''. A max-q léréseelérése után a repülés simábbá vált, majd a következő esemény 2 [[perc]] 14 másodperccel a start után a külső hajtóművek leállása volt. Húsz másodperccel később a mentőtorony is levált. A mentőtorony leválása után volt először lehetősége Glennek megpillantani a horizontot is. Nem sokkal később a [[Rakétahajtómű|főhajtómű]] is leállt és egyben az összes vibráció megszűnt, Glenn simán repült tovább. A gyorsítás majdnem tökéletesre sikerült, a sebesség mindössze 2&nbsp;m/s-mal maradt el a tervezettől. Végül a rakéta is leválasztódott az űrhajóról (az egyetlen apróbb hiba ekkor merült fel: a leválasztás ugyan pontosan megtörtént, ám a rakéta és az űrhajó eltávolodását célzó művelet 2,5 másodpercet késett). Az irányítás tudatta az űrhajóssal, hogy a pályaadatok alapján legalább 7 keringésig fenntarthatónak tűnik az orbitális repülés (kicsit később a Goddard űrközpont komputeranalízise 100 keringésre tette a repülés elméletileg lehetséges hosszát).<ref name="TNO_ch13_04">{{cite web|url=http://www.hq.nasa.gov/office/pao/History/SP-4201/ch13-4.htm|title=This New Ocean: A History of Project Mercury – An American in Orbit|author=Floyd S. Swenson Jr., James M. Grimwood és Charles C. Alexander|language=angol|publisher=NASA|accessdate=2016-03-30}}</ref>