„Olbers-paradoxon” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
a →Részletezés: hidrogén matematikai kiértékelése ??? gondolom, a tömegére gondolt a szerző |
||
30. sor:
Ha az univerzum csak véges ideig létezett, mint azt a jelenleg elfogadott [[ősrobbanás]] elmélet állítja, akkor csak végesen sok csillag fényének volt lehetősége, hogy elérjen hozzánk, emiatt a paradoxon feloldható. Hasonlóképpen, ha az univerzum tágul, és a távoli csillagok egyre távolabb kerülnek tőlünk (ez is az ősrobbanás elmélet egy állítása), akkor fényük a [[vöröseltolódás|vörös felé tolódik el]], ami csökkenti fényerejüket, ez ismét a paradoxon feloldásához vezet. A két hatás külön-külön is képes a paradoxon feloldására, az ősrobbanás elmélet szerint azonban hatásuk együttes; az idő végessége a fontosabb hatás. Egyesek úgy vélik, hogy az éjszakai égbolt sötétsége az ősrobbanás-elméletet támasztja alá.
Ugyanakkor az ősrobbanás-elmélet és a vöröseltolódás nyilvánvaló jelensége nélkül is megállapítható a (jelenlegi állapotú) univerzum véges kora a [[hidrogén]] mennyiségének matematikai kiértékelése útján. Tegyük fel, hogy a csillagok teljes tömegének és az univerzum teljes tömegének hányadosa nem nulla. Egy bizonyos idő elteltével bármely csillagban túlságosan sok hidrogén (vagy nehezebb elem) alakul át [[hélium]]má, ami miatt a [[magfúzió]] nem folytatódhat. Ebből az a következtetés vonható le, hogy egy adott csillagban egységnyi idő alatt héliummá alakult hidrogén osztva a csillag tömegével nem eredményez nullát. Ha ezt a korábbi állítással kapcsoljuk össze, akkor arra a következtetésre jutunk, hogy a csillagokban héliummá alakult összes hidrogén osztva az univerzum tömegével nem nulla. Nincs olyan ismert folyamat, amely a nehezebb elemeket hidrogénné alakítaná át a szükséges mennyiségben, egyébként is ezek bármelyike ellentmondana a [[termodinamika]] második törvényének. Emiatt a csillagokban található „összes” hidrogén héliummá alakításához szükséges idő véges, és a folyamat nem fordul meg. Ezek után csak a nehezebb elemeket égető csillagok maradnak meg (és ezek is kihűlnek, amikor az elemek sorrendjében elérik a [[vas]]at; ezt az eseményt ismerik az univerzum [[hőhalál]]aként). Ez az esemény még nem következett be, emiatt vagy az univerzum véges korú, és története során nagy változásokon ment át, vagy létezik egy nagy mértékben egzotikus folyamat (melynek létezésére nincs közvetlen bizonyíték), amely a működéshez szükséges hidrogént termeli.
Egy másik - nem a Big Bang elméleten alapuló - feloldást mutatott be [[Benoît Mandelbrot]]. Eszerint a csillagok az univerzumban nem egyenletesen oszlanak el, hanem [[fraktál]]szerűen, mint egy [[Cantor-szőnyeg]], ez magyarázza a nagy méretű sötét területeket. Jelen ismereteink alapján nem dönthető el, hogy ez az állítás igaz-e, bár az újabb műholdas kutatások szerint a [[kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás]] 1:10 000-hez mértékben izotróp.
| |||