„Kopernikusz” változatai közötti eltérés

Kopernikusz (eredetileg Koppernigk; Coppernich) 1473. február 19-én a lengyelországi [[Toruń]]ban látta meg a napvilágot. Korán, már 10 éves korában árvaságra jutott, s ettől kezdve nagybátyja, Lukas Watzenrode nevelte, aki Fromborkban volt [[kanonok]]. 18 évesen a [[Jagelló Egyetem|Krakkói Egyetem]]en kezdett tanulmányokat a csillagászat területén, majd 1496-tól 1500-ig [[Bologna|Bolognában]] görögöt és matematikát tanult. Ezt követően a [[Padova|páduai]] és [[ferrara]]i egyetemen az orvostudománnyal és a jogtudománnyal kötött közelebbi ismeretséget, Ferrarában egyházjogból doktorátust is szerzett. Hazatérése után [[Lidzbark Warmiński|Heilsberg]] várában, az akkor már püspök nagybátyja, Watzenrode háziorvosa és titkára lett. 1512-ben, amikor a nagybátyja meghalt, Kopernikuszt nevezték ki [[Warmia]] egyházmegye kanonokává, s ez a poszt élete végéig tisztes jövedelmet biztosított számára. A [[Német Lovagrend]] elleni háborúban ő szervezte meg [[Olsztyn]] védelmét. 1520-ban hivatalos elfoglaltságaitól visszavonult, és a fromborki székesegyház tornyában berendezett csillagvizsgálójában már csak a csillagászattal és a heliocentrikus világkép elméletével foglalkozott. 1533-ban Johann Widmanstetter [[Róma|Rómában]] előadást tartott a pápának Kopernikusz elgondolásáról, ami ekkor még nem találkozott pápai rosszallással. 1542-ben, főként a wittembergi[[Lutherstadt Wittenberg|wittenbergi egyetem]] matematikaprofesszorának, [[Georg Joachim Rheticus]] rábeszélésére szánta el magát fő művének kiadására, ami 1543-ban, [[Nürnberg]]ben jelent meg. Ennek egy példányát - a [[Jagelló Egyetem|Krakkói Egyetem]] rektora[[rektor]]a elmondása szerint - halála előtt pár órával kapta kézhez.

Kopernikusz görög nyelvtudása révén ismerkedett meg az [[i. e. 3. század]]ban élt görög csillagász, a [[szamosziSzamoszi Arisztarkhosz]] ideájával, amely szerint a Föld és a többi bolygó a Nap körül kering. 1510-ben már nagy vonalakban az ötlet nyomán dolgozta ki a heliocentrikus világmodellt, erről szóló tanulmányát ''Commentariolus'' címen kéziratos formában terjesztette. A mű kiadásán ekkor még töprengett, egyesek szerint az egyháztól való félelme miatt, ami igaz, de nem úgy, ahogy gondolnánk. Ez még a [[reneszánsz]] és nem [[Galileo Galilei|Galilei]] kora, tehát nem az egyházi üldözéstől félt, hanem attól, hogy nevetségessé válik a kortársak, az egyház és a tudósok (ami akkoriban majdnem ugyanazt jelentette) előtt.

1539-ben azonban felkereste Georg Joachim Rheticus, akinek sikerült meggyőznie elmélete publikálásának fontosságáról. Sőt Rheticus, az ő engedélyével, 1540-ben egy rövid tanulmányban, ''Narratio Prima'' címen ismertette a lengyel csillagász fő művében a ''De Revolutionibus Orbium Coelestium''ban leírt, '' Az égi pályák körforgásairól'' című könyvben kifejtendő nézeteit. Rheticus 1542-ben [[Lipcse (Németország)|Lipcsében]] kapott professzori állást, így a mű kiadásával kapcsolatos teendőkkel [[Andreas Osiander]] [[Evangélikus kereszténység|lutheránus]] papot bízta meg Nürnbergben. Osiander volt az, aki egy aláírás nélküli előszóban a heliocentrikus világképet nem a valóság leírásának, hanem csupán egy [[Tudományos módszer#hipotézis|hipotézisnek]] állította be.

A ''De Revolutionibus …'' hat könyvből áll. Az 1. könyv a [[Nap]]-központú modell általános ismertetése. A 2. könyv egy csillagkatalógust is tartalmazó csillagászati fogalomgyűjtemény és a csillagos ég bemutatása. A 3. könyvben a Nap látszólagos mozgása és a [[precesszió]] kerül megtárgyalásra. A 4. könyv a [[Hold]] mozgásával és fogyatkozásaival foglalkozik. Az 5-6. könyv az egyes bolygók hosszúság illetve szélesség menti mozgását írja le.

Kopernikusz e művekben bebizonyította, hogy a heliocentrikus világkép – szemben [[Klaudiosz Ptolemaiosz|Ptolemaiosz]] [[Geocentrikus világkép|geocentrikus modelljével]] – egyszerű és logikus magyarázatot ad a megfigyelt égi jelenségekre, mint például a bolygók fényességének változása vagy a [[Hold#Holdfázisok|Hold fázisainak]] különbözősége. A Földnek a többi bolygó közé sorolásával Kopernikusz megszüntette az éles különbségtételt a földi és az égi történések között. Felfedezésének zsenialitása abban is megmutatkozott, hogy az összes matematikai nehézséget az [[euklideszi geometria]] segítségével oldotta meg, s az égitestek lehető legkevesebb mozgásával megmagyarázta a lehető legtöbb jelenséget. Felfogásának egyetlen hibája, hogy ragaszkodott a bolygók körpályájához. A szerző ezért is késlekedett művének kiadásával, mert a rendszerével kiszámított bolygópozíciók pontatlanabbak voltak a korábbiaknál, s ennek oka a körpályák feltételezése volt. (A problémát később [[Johannes Kepler|Keplernek]] sikerült megoldania. [[ellipszis (görbe)|ellipszis pályák]] feltételezésével.

A heliocentrikus világkép a [[matematika]] eszközeivel próbálta bebizonyítani, hogy a ptolemaioszi geocentrikus világképnél egyszerűbben és érthetőbben megmagyarázható az égitestek mozgása. A Földnek a bolygók közé sorolásával alapjaiban támadta az [[Arisztotelész természetfilozófiája|arisztotelészi fizikát]], és felborította a középkori ''scala naturae''nek, a dolgok hierarchikus elrendezettségének tételét, és ezzel az elmélettel a középkor végi [[tudományos forradalom]] elindítója lett. A ''De Revolutionibus …'' rövid idő alatt elterjedt [[Európa|Európában]], 1566-ban [[Bázel]]ben újra kiadták, de ennek ellenére a heliocentrikus világkép csak lassan hódított teret (részben azért, mert Kopernikusz műve olvashatatlan volt). Az egyház is csak évtizedekkel később kezdte támadni a benne leírt nézeteket, s csak 1616-ban, az első [[Galileo Galilei#Pere|Galilei-per]] idején tette a tiltott könyvek listájára, másfél évszázadra. Mivel Kopernikusz elmélete ellentmondásban van az [[Héber Biblia|Ószövetség]] bizonyos verseinek betű szerinti értelmezésével, már ő maga is számított az egyházi kritikákra, amelyeket ezzel a megjegyzéssel igyekezett megelőzni: „a csillagászatot a csillagászok számára írják.”