„Nagy szfinx” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Története: elírás |
kékít |
||
56. sor:
Rainer Stadelmann ezzel szemben úgy érvel, hogy minden bizonyíték Hufu mellett szól: Hufu egykori kőbányájának területén áll, a szfinx-portré inkább Hufura hasonlít, a szfinx fején levő ''nemesz'' Hufu szobortöredékét másolja, nem Hafré szobrait. Szerinte a tágra nyílt szemű arckifejezés is a Hufu-korabeli ábrázolásokra jellemző, csakúgy mint a fülek vonalvezetése. Perdöntőnek ítéli, hogy a szfinxen nincs szakállnak nyoma (a későbbi kiegészítést leszámítva), márpedig a IV. dinasztiában csak Sznofru és Hufu nem viselt szakállt.
Már az ókorban betemette a homok. Az i. e. 14. században [[IV. Thotmesz]] ásatta ki, később a [[XXVI. dinasztia]] idején újra kitakarították. Az i. e. 7. században, majd [[
A középkor folyamán legtöbbször csak a fej látszott ki a homokból. Ez adott lehetőséget arra, hogy a [[mameluk]] hadsereg tüzérei rajta gyakorolják a célzást.<ref>Zamarovsky: ''Felséges piramisok'', 239. old.</ref> Egy 14. századi sejk mély barázdákat vésetett rá, mivel a [[Korán]] tiltja az ember ábrázolását.
64. sor:
== Nevének eredete ==
[[Kép:Gizeh-Stele du reve.jpg|thumb|right|200px|Az [[IV. Thotmesz#Álom-sztélé|Álom-sztélé]] [[IV. Thotmesz]] idejéből [[Hafré]] völgytemplomának egyik ajtókeret-áthidalójából]]
Nevének görög eredetéről is vannak elképzelések, de mivel az óegyiptomi nyelvből is ismert olyan szókapcsolat, amelyből létrejöhetett, valószínűbb ez a verzió. Ez pedig a ''seszep ankh'', ami ''élő képmást'' jelent. (Figyelembe veendő, hogy az attikai görög nyelvjárások többségében a ''ph'' betűkapcsolat nem ''f''-ként, hanem ''p+h''-ként olvasandó.) [[Alan Gardiner]] vetette fel először, hogy a ''szfinx'' név kapcsolatban lehet a ''seszep ankh (en) [[Atum]]''<ref>Mark Lehner hivatkozott munkájában ''Aton'' olvasható, azonban az egyiptomi vallástörténet és a szövegkörnyezet alapján ez fordítási hiba lehet.</ref><ref>''
''Atum'' isten, a ''Befejezett'', a földön [[oroszlán]] képében jelent meg, mint ''Aker'', az ősi istenség. Néha kettős oroszlánként ábrázolták, aki egyszerre volt Atum és [[Ruti]], egyben utalva a teremtésmítosz azon változatára, ahol [[Atum]] ''[[Su]]'' és ''[[Tefnut]]'' létrehozója. Az oroszlánjelképek nemcsak Egyiptomban, de szerte az ókori Közel-Keleten egyfajta államhatalmi jelentést hordoztak (lásd például az asszírok oroszlános kapuit, az oroszlánvadászat királyi jelentőségét, stb).
|