„Lengyelország a felosztás korában (1795–1918)” változatai közötti eltérés

Az új közigazgatásba olyan személyek kerültek, akik a lehető legtöbb előnyt akarták kicsikarni a megszállt területek irányításából. A lengyel nemesség elvesztette a politikai jogait. <br>Az Orosz Birodalomban a [[ortodox kereszténység|pravoszláv hit]] volt az uralkodó – a katolicizmust[[római csak megtűrték. Hasonló helyzet volt a Porosz Királyságban, ahol protestáns hit uralkodott. Csak Ausztriában uralkodott akatolikus egyház|katolicizmus,]]t decsak ennek ellenére a lengyel klérus nem részesült emiatt semmilyen előnybenmegtűrték. A cár saját érdekeinek rendelte alá a lengyel római-katolikus egyházat – a bevett gyakorlat szerint, a pravoszláv hitet illetően; törekedett az unitok<ref name=unitok>1596-ban a [[breszti zsinat]]on az ortodox ([[Ruténia (Ukrajna és Fehéroroszország)|rutén]]) püspökök elfogadták Róma fennhatóságát és a katolikus dogmákat, de megőrizték az ortodox (bizánci) liturgiát. Azokat a papokat és hitvallókat, amelyek támogatták a breszti uniót, unitáknak hívták.</ref> megtéréséhez.<br>Hasonló helyzet volt a Porosz Királyságban, ahol protestáns hit uralkodott. A porosz megszállás alattidején, a vallásszabadság ellenére, szigorú ellenőrzés alatt tartották a katolikus egyházat és— a kapcsolatot Rómával csak a porosz diplomácián keresztül tarthatták fennengedélyezték.<br>Csak Ausztriában korlátoztákuralkodott a katolicizmus, de ennek ellenére a lengyel klérus nem részesült emiatt semmilyen előnyben. Korlátozták az egyház politikai szabadságát és valamennyi kapcsolatát Rómával: a pápa által kiadott dokumentumokat és bullákat az államnak joga volt felülbírálni.

A harmadik felosztás után, olyan földalatti szervezetek alakultak, amelyek egy új felkelés kirobbantására és demokratikus elveken alapuló köztársaság létrehozására törekedtek.