„Szent Campion Ödön” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Pegybot (vitalap | szerkesztései)
a →‎Róma, Brno és Prága (1573—1580): clean up, replaced: két éves → kétéves AWB
44. sor:
 
=== Róma, Brno és Prága (1573—1580) ===
Campion ezután egyedül elgyalogolt [[Róma|Rómába]] zarándoknak álcázva magát, hogy csatlakozhasson a [[Jézus Társasága|jezsuitákhoz]]. 1573 áprilisában Rómában az első Marcurelius által felvett novíciusává vált a Jézus Társaságnak, aki rend negyedik superior generálisa volt. Az osztrák tartományba rendelték, mert nem volt még angol rendtartomány a jezsuitáknál. [[Brno|Brnó]]ban kezdte el két éveskétéves noviciátusát. ''Anthony Brus'', Prága püspöke szentelte diakónussá és pappá,<ref name="simpson">Simpson (1867), p.90</ref> első Miséjét 1578. szeptember 8-án mondta.<ref name="guiney69">Guiney (1908), p.69</ref> Campion hat éven keresztül tanított a [[prága]]i jezsuita főiskolán, mint retorika és filozófia professzor.<ref name="waugh">Waugh, Evelyn. ''Edmund Campion'', London: Hollis and Carter (1935).p.75</ref>
=== Küldetés Angliába (1580—1581)===
1580-ban az angol jezsuita küldetés elkezdődött. A küldetés alatt szigorúan tiltva volt, ''Campion kérkedése'' szerint, ''„hogy foglalkozzanak a királyság állami és politikai ügyeivel...”''<ref>Simpson (1867), pp.159–160</ref> Campion ''Robert Persons'' atyával együtt utazott, akinek feladata feletteseként az volt, hogy ellensúlyozza szenvedélyét és féktelenségét. Campiont meglepetésként érte, hogy kiválasztották a küldetésben való részvételre, és kifejezte félelmét, amelyet alapvető bátorságának hiánya miatt érzett. Prágából való elutazása előtti estén egy rendtársa a cellája ajtajára írta: P. Edmundus Campianus vértanú.<ref>Simpson (1867), pp.95–96</ref> A küldetés embereit utasították, hogy kerüljék el a fiúk és nők társaságát és kerüljék azt, hogy hagyatékvadász benyomását tegyék. Elindulás előtt a küldetés tagjait kínosan érte a hír miszerint az ír tartományban pápai erők egy ír lázadó, ''James Fitzmaurice Fitzgerald'', támogatására érkeztek. Megtudták még, hogy egy levél, amely részletezi kilétüket és küldetésüket, elfogásra került, és hogy már várták őket [[Anglia|Angliában]].<ref>Waugh (1935), p.98</ref>