„Zsolnay család” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a hivatkozás áthelyezése az írásjel mögé, dupla írásjel javítása, egyéb apróság AWB
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor:
[[Fájl:Csaladfa.gif|bélyegkép|250px|jobbra|A Zsolnay-család családfája.]]
A '''Zsolnay család''' a gyáralapító Zsolnay Miklós leszármazottait foglalja magába. A [[porcelán]]járól híres [[pécs]]i gyár tette elsősorban ismertté a Zsolnay nevet. A család második generációjából Ignác és [[Zsolnay Vilmos|Vilmos]] kötődött a gyárhoz és a művészetekhez. Ignác volt a kőedénygyár első tulajdonosa, neki vette édesapja a gyár alapjait: bányát, műhelyt és a lukafai műhely felszerelését. A vállalkozás a csőd szélére került, testvére, Vilmos mentette meg a tönkremeneteltől. Vilmos fejlesztette gyárrá a kis műhelyt. Ignác viszont kivándorolt, [[Bukarest]]ben próbált szerencsét. Gyermekei közül Gyula és Gizella folytatta művészeti tevékenységet, Gyula [[Amerikai Egyesült Államok|Amerikába]] vándorolt, s ott letelepedve családot alapított, művészettel foglalkozott.
 
Vilmos gyermekei az úgynevezett örökösök, a harmadik generáció tagjai. Hárman voltak: Teréz, Júlia, Miklós. Mindhárman a gyárhoz kötötték életüket. Júlia és Teréz tervezőművészek voltak, Miklós pedig kereskedő, már nagyon fiatalon, 16 évesen apja mellett a gyár kereskedelmi vonalát irányította.
8. sor:
 
=== Zsolnay Ignác ===
([[1826]]. [[július 17.]] - [[1900]].)
Ignác [[közgazdász]]nak tanult. Apja tette lehetővé számára a tanulást, de nem igazán érdekelte a [[közgazdaságtan]]. A szabadságharc idején [[Bem József|Bem apó]] hadsegédje volt. Miután visszakerült Pécsre semmi nem tudta igazán lekötni, leginkább tanult szakmája nem érdekelte. Nyugtalan, könnyelmű, de tehetséges és igen művelt ifjú. Zsolnay Miklós számára keménycserép gyártó kézműves műhelyt vásárolt. Kezdetben téglát, csöveket, használati tárgyakat gyártottak, később már dísztárgyakat is. Mindezekhez már művészeti szándék és készség is kellett, ami Ignácban megvolt, csak a gyakorlati érzék hiányzott belőle. Ezért is került csődbe a gyár, 12 év alatt fazekasműhellyé csökevényesedett. Testvérével való együttműködés nem volt életképes, a műhelyt Vilmosnak eladta és kivándorolt [[Románia|Romániába]], Bukarestbe. Vilmos sosem tudta többet hazacsábítani.
 
27. sor:
[[Fájl:Statue of Miklós Zsolnay.JPG|thumb|right|160px|Zsolnay Miklós porcelánszobra a pécsi Zsolnay Múzeumban]]
([[1857]]. [[október 30.]] - [[1922]]. [[február 25.]])
Miklós a bécsi Technische Hochschule kereskedelemikereskedelmi tagozatára járt, ahonnan 16 évesen került vissza Pécsre. Ettől kezdve az ő élete is eggyé vált a gyárral. Először apja oldalán dolgozott, majd már fiatalon megállta a helyét a gyár kereskedelmi vezetőjeként. Emellett vidám úri életet folytatott. Egy színésznőt vett feleségül, mely a családot meglehetősen megbotránkoztatta.
Miklós irányítása idején a piacok áthelyeződtek a Monarchia határain kívülre. [[1897]]-től kapott önálló cégvezetői jogkört. De ő már elsősorban vállalkozó, a gyártással már nem foglalkozott. A gyárbeli élete mellett sok közéleti szereplést is vállalt. Közel 100 közéleti cím tulajdonosa volt. [[1910]]-ben adoptálta nővérei gyermekeit, ezzel a család neve tovább él, innen kapták a negyedik generáció tagjai a dupla nevüket, melyet csak hivatalos pecsétjükön használnak. Betegségben halt meg, vérbajban, s az abból következő elmebajban. Az ő életével lezárult a gyár fénykora.