„V. Piusz pápa” változatai közötti eltérés

A [[domonkosok|domonkos]] rendből az egyház élére megválasztott V. Piusz tekinthető annak az egyházfőnek, akit a reformpártiak már több évtizede vártak. Személyében kivételesen eltökélt, hitbuzgó és aszketikus pápa foglalhatta el [[Péter apostol|Szent Péter]] trónusát. A [[tridenti zsinat]] reform szólamainak elültével tulajdonképpen ő ülteti át a gyakorlatba először az [[ellenreformáció]] eszméit. Szeplőtelen életvitele alaposan átgyúrta az addig nagyrészt csak elvekben létező egyházi fegyelmet. Hat éveshatéves pontifikátusa alatt kiemelt szerep jutott a reformeszmék gyakorlati átültetésére, amelynek néhol kegyetlen módszereit néhányan bírálták, de a végső siker őt igazolta. A [[pápai bulla|bullák]] és rendeletek tömege az egyház megtisztulásán kívül kíméletlenül célkeresztbe állította a nem [[katolikus]]okat. A reformfolyamatok mellett ez tekinthető Piusz uralkodásában a második alappillérnek.

Piusz pontifikátusának központi kérdése volt az egyház [[biblia]]i tisztaságának és fegyelmének helyreállítása. Éppen ezért uralkodásának központi elemévé vált a [[tridenti zsinat]] rendelkezéseinek gyakorlati átültetése. De a zsinati rendelkezések és [[pápai bulla|bullák]] mellett a pápa igen termékeny pontifikátust tudhatott magáénak. Mindebben nagy segítségére volt legjobb barátja, [[Borromei Szent Károly]]. Trónra kerülése után azonnal több kérdésben is állást foglalt, és szigorú pápai rendeletekkel igyekezett helyreállítani a rendet. Elsőként kiutasította a prostituáltakat, majd szabályozta a fogadók és kocsmák működését is az Örök Városban. Betiltotta a bikaviadalokat is, és megreformálta a [[ciszterciek]] rendi szabályzatát. A domonkos értékrendnek megfelelően lecsökkentette a pápai udvar kiadásait, megerősítette azt a korábbi határozatot, ami szerint a klérus minden tagja köteles egyházmegyéjében tartózkodni. Minden erejével igyekezett megerősíteni a szertartások rendjét és tisztaságát, különös tekintettel a [[liturgia|liturgiára]] és a szent[[mise|misére]].

A protestantizmus ellen Németországban túl nagy előrelépést nem sikerült elérnie, bár a császár is a pápa törekvései mellé állt. Ettől az időtől kezdve a pápai udvar és a [[Habsburg-ház]] tulajdonképpen szövetséges erővé váltak. Piusz nagy befolyással rendelkezett [[Franciaország]]ban, ahol erélyesen beavatkozott a belügyekbe. Itt a [[hugenották]] jelentették a pápaság legfőbb ellenségét; ezért sürgette a hugenotta foglyok kivégzését.<ref name="Chadwick272">{{cite book | author = Owen Chadwick | title = A reformáció | publisher = Osiris Kiadó | location = Budapest | year = 2003 | id = ISBN 978-963-389-400-2 | pages = 272}}</ref> A pápa felmentette hivatalából ''Odet de Coligny'' bíborost, és további hét püspököt is elbocsátott, amiért azok figyelmen kívül hagyták fegyelmi kérdésekben hozott döntéseit. Sikerült visszavonatnia a királlyal egy ediktumot, amelyben az uralkodó a [[reformáció]] követőit támogatta volna. A hugenották ellen küzdő katolikusokat pedig jelentős anyagi támogatásban részesítette. A [[Spanyolország|spanyol]] és a [[Portugália|portugál]] koronát támogatta az Új Világ felfedezésében, [[Németalföld]]ön pedig a spanyol térnyerés mellé állt, többek között felszentelt kalapot és kardot küldött [[Fernando Álvarez de Toledo y Pimentel|Alba hercegének]], hálából a németalföldi ellenreformációs uralom bevezetéséért.<ref name="Chadwick272"/> Hosszas tárgyalásokat folytatott [[I. Erzsébet angol királynő|I. Erzsébettel]], [[A Brit-szigetek uralkodóinak listája|Anglia királynőjével]] a pápai primátus visszaállításáról, de Erzsébet elutasította Piusz közeledését. A pápa erre nyíltan [[I. Mária skót királynő|Stuart Mária]], [[Skócia|skót]] királynő pártjára állt. [[1570]]. [[április 27.|április 27-én]] kelt híres ''Regnans in Excelsis'' bullájában kiátkozta Erzsébetet, felmentette alattvalóit a neki tett esküjük alól, és támogatta Mária trónra lépését Angliában. Ezzel viszont csak azt tudta elérni, hogy az angliai katolikusokat a korona ellenségeinek tekintették. Itáliában az inkvizíció hathatós közreműködésével Piusz szinte kiirtotta a nem katolikusokat. [[1570]]-ben hosszas jogi huzavona után elítélte [[Michael Baius]] írásait, és betiltatta őket.

Piusz már trónra lépésekor komoly erőfeszítéseket tett, hogy a keresztény uralkodókat újra egy [[Szent Liga (1571)|Szent Ligában]] egyesítse az egyre előrébb nyomuló [[Oszmán Birodalom]] ellen. [[1566]]-ban, trónra lépésének évében zarándoklatot hirdetett Rómába, amelynek célja leginkább az volt, hogy a jelenlévő hercegek és uralkodók végighallgassák a pápa ünnepi prédikációját. Ennek középpontjában pedig az isteni segítségkérés állt a török félhold legyőzéséhez. A burkolt célzás természetesen egyik koronás főhöz sem ért el, legalábbis a nemes szándék kijelentésén túl, a tettekig egyikük sem jutott el. A pápa jelentős összegekkel támogatta a [[johanniták]] lovagrendjét, amelynek székhelye [[Málta|Máltán]] volt. A lovagok a pápai adományokból áthatolhatatlan erődöt építtettek a főváros, [[Valletta]] védelmére. Emiatt később Piusz lett a város védőszentje. Támogatta a déli független itáliai hercegségek erődítéseit is és havonta jelentős összegeket küldött [[Magyar Királyság|Magyarországra]] a török elleni küzdelem segítésére. [[1567]]-től elrendelte, hogy a [[kolostor]]ok jövedelmeinek tizedét el kell különíteni a törökök ellen indítandó hadjáratra. A pápai diplomácia egészen [[1570]]-ig csak lassan haladt a háború tényleges elindítása felé, de ekkor [[II. Szelim oszmán szultán|II. Szelim szultán]] erős hadiflottával jelent meg a [[Földközi-tenger]]en, és megtámadta [[Ciprus (sziget)|Ciprus]] szigetét. A hatalmas oszmán tengeri erő láttán váratlanul több szövetséges is ajánlkozott Piusz hadjáratához. A [[Szent Liga (1571)|Szent Ligához]] elsőként csatlakozott a [[Velencei Köztársaság]], amelynek kereskedelmi érdekeit sértette Ciprus török kézre jutása. Ugyanezen okból csatlakozott a [[Genovai Köztársaság]] is, míg [[Spanyolország]] itáliai birtokait féltve lépett a szövetségbe. A johanniták is a pápa oldalára álltak, így a jelentős méretű flotta [[1571]]-ben készen állt a harcra.