Steiger kezdetben, az 1950-es évek elején színházban játszott és élő tévéműsorokban szerepelt. Többek között 1953-ban epizódszerepet kapott a ''Goodyear Television Playhouse''-ban, ami után a stúdió egy hét éveshétéves szerződést akart vele kötni, de Steiger számára ez beskatulyázást jelentett volna, így visszautasította a szerep megfilmesítését, amelyet később sem bánt meg. Ezt a szerepet végül [[Ernest Borgnine]] kapta meg, aki alakításáért Oscar-díjat kapott a legjobb férfi főszereplő kategóriában. Az [[1954]]-es ''Waterfront'' című filmben nyújtott alakításáért jelölték a legjobb mellékszereplő díjára. [[1959]]-ben az ''Al Capone'' című filmben alakította a címszerepet. A legjobb színész díjára jelölték a ''[[A zálogos]]'' (The Pawnbroker) című, [[1965]]-ös [[Sidney Lumet]] filmbeli alakításáért, amikor egy [[holokauszt]]túlélőt formált meg. Szerepelt az ''Oklahoma!'' című musicalfilmben, ahol ő maga énekelt. Utána a [[Doktor Zsivágó (film, 1965)|Doktor Zsivágó]]-ban alakított, amely az egyik kedvenc szerepe volt. Az [[1967]]-es ''Forró éjszakában'' című filmben Bill Gillespie-t megformálta meg, amiért Oscar-díjat kapott. [[1968]]-ban Az őrmester című filmben egy elnyomott homoszexuális férfit alakított. Történelmi személyeket is megformált, például Napóleont a ''Waterloo''-ban ([[1970]]) vagy Mussolinit ''Az utolsó négy nap''ban ([[1974]]). [[1977]]-ben [[Franco Zeffirelli]] ''Názáreti Jézus'' című filmjében [[Poncius Pilátus]] szerepét kapta meg. Az olasz filmek közül az [[1971]]-es [[Sergio Leone]] által rendezett, ''Egy maréknyi dinamit''ban szerepelt. A 90-es években egy Columbo filmben, a ''Hurrikán''ban, illetve az [[1994]]-es ''A Specialistában'' is feltűnt. Steiger a hollywoodi Hírességek sétányán kapott csillagot.
