„Rinaldi Boldog Fülöp” változatai közötti eltérés

Egy kis észak-olaszországi faluban, Lu Monferratoban született, mélyen vallásos földműves család nyolcadik gyermekeként. Már gyermekként megismerkedett a szalézi rend alapítójával, aki nagy hatással volt rá. A [[szimpátia]] kölcsönösnek bizonyult, [[Bosco Szent János]] is megjegyezte magának a fiút. Fülöp tíz évestízéves korában szalézi növendék lett, ám az egyik nevelő kérkedő, bántó viselkedése miatt elhagyta a kollégiumot, és visszatért családjához. Végül Don Bosco kitartó bátorítása és kérése eredményeként tért vissza már felnőttként, és indult el maga is a szerzetsi hivatás felé.

Szerzetesi pályája nehezen indult. Sok akadályt kellett leküzdenie. 21 évesen újra be kellett ülnie az iskolapadba, hogy lemaradásait pótolja, és elkezdhesse szemináriumi tanulmányait. Emellett szinte állandó kételyek gyötörték. Kezdeti bizonytalansága ellenére végül mégis kiváló szalézi és karizmatikus adottságokkal rendelkező vezető egyéniség lett. 1882. december 23-án szentelték pappá. Don Bosco már egy évvel később igazgatóvá nevezte ki a rend egy újonnan nyitott házába, ahol ún. késői hivatásokkal foglalkoztak. Innen Torinóba került, ahol öt éven át az alapító közvetlen közelében élhetett.

Mindössze 45 éves volt, amikor 1901-ben kinevezték a rend központi vikáriusává. A nagy felelősséggel járó, többnyire irodai munka mellett továbbra is törekedett lelkipásztor maradni. Kiváló adottsága volt a nők között végzett apostoli munkához, ami nem jelentette azt, hogy csak nőkkel foglalkozott volna. Támogatta a szalézi rend női ágának ([[Segítő Szűz Mária Leányai]]) tevékenységét, 1917-ben pedig egy eredeti, új közösséget alapított olyan lányokból, akik az Istennek szentelt életet a világban szerették volna megélni. Ez a közösség később [[Don Bosco Önkéntesei VDB]] (Volontarie di Don Bosco) néven az Egyház egyik első ún. [[világi intézménye]] lett. 1922. április 24-én Rinaldi Fülöpöt rendfőnökké választották. A rend elöljárójaként sokat tett a [[szalézi missziók]] ügyéért, és az egész rend további dinamikus fejlődéséért. Ő gyűjtötte össze, és adta tovább rendkívül érthető formában Don Bosco pedagógiai módszerének legfontosabb elemeit. Különösen nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy a rend tagjai hűen kövessék alapítójuk lelkiségét. 1929-ben még megélte Don Bosco ünnepélyes boldoggá avatásának napját. Ez alkalomból szintén az ő kezdeményezésére állították fel Torinóban Don Bosco szobrát is. 1931. december 5-én halt meg.

1990. április 29-én [[II. János Pál pápa]] avatta boldoggá. Ünnepe: december 5.

Resch, Andreas: I Beati di Giovanni Paolo II. Volume II: 1986-1990. - Vaticano: Libreria Editrice Vaticana, 2002, 318 p., ISBN 88-209-7340-5