„Paganini-etűdök” változatai közötti eltérés

a
→‎A mű születése: clean up, replaced: húsz éves → húszéves AWB
a (→‎A mű születése: egyértelműsítés - Lipcse)
a (→‎A mű születése: clean up, replaced: húsz éves → húszéves AWB)
 
== A mű születése ==
A fiatal, húsz éveshúszéves Liszt 1831. március 31-én hallotta először játszani [[Párizs]]ban az akkor már Európa-szerte híres Niccolò Paganinit, „az ördög hegedűsét”, és azonnal elbűvölte a káprázatos hangszertudás, az új effektusok, az újfajta hangszeres virtuozitás. Később ezt írta róla: ''„„Micsoda ember, micsoda hegedű, micsoda művész!”'' Elhatározta, hogy saját zongorajátékát is hasonló szintre fejleszti, addig nem látott-hallott módon kitágítja a zongora és a zongorázás lehetőségeit. Módszeres munkába, sanyargató gyakorlásba fogott, és már a következő évben megkomponálta a fantasztikus nehézségű, Paganini ''2., h-moll hegedűverseny''ének rondó-finálé témájára ''Clochette- (Csengettyű-) fantáziáját'', ami a ''La Campanella'' című híres darab elődjének számít. Ekkor indult Liszt szédületes zongoravirtuózi karrierje, amellyel egész [[Európa]] ünnepelt zongoristájává vált.
 
A hat darabból álló ''Paganini-etűdök'' első változatát ([[Liszt Ferenc műveinek listája#Etűdök|S.141]]) Liszt 1838-ban írta, amely Paganini szólóhegedűre írt caprice-ainak ''(24 Capricci per il violino solo, dedicati agli artisti)'' nyomán készült. A sorozat címe ekkor ''Transzcendens etűdök Paganini nyomán (Études d’exécution transcendante d’aprés Paganini)'' volt. A ciklus olyan nehéz volt, hogy magán Liszten kívül sokáig senki nem tudta eljátszani a darabokat. A művek ajánlása [[Clara Schumann]]-nak, [[Robert Schumann]] feleségének szólt. Schumann szintén nagyra értékelte Paganini tevékenységét, akinek hatására szintén zongoravirtuóz akart lenni, és ő is írt Paganini-átiratokat. Liszt a kotta első etűdjéhez odanyomtatta a Schumann-féle változatot is, amit Clara Schumann erősen sérelmezett, azt feltételezve, hogy ezzel Liszt a saját fölényét akarta megmutatni.
20 286

szerkesztés