„A vadon szava” változatai közötti eltérés

a
clean up, replaced: húsz éves → húszéves AWB
a (clean up, replaced: húsz éves → húszéves AWB)
| kiadás dátuma = 1903
| médiatípus = [[könyv]]
| isbn = ISBN 9631104125 (1975)
}}
'''A vadon szava''' (''The Call of the Wild'') [[Jack London]] amerikai író 1903-ban kiadott egyik legnépszerűbb regénye. A történet a XIX. században, a [[klondike-i aranyláz]] idején játszódik, amikor rendkívüli kereslete volt az erős szánhúzó kutyáknak. Buck, a 140 fontos, vastag bundájú gyönyörű kutya, Miller bíróék hatalmas birtokán királyként éli életét, amíg orvul elrabolják és eladják északra az aranyásóknak. Buck a kegyetlen körülmények hatására átalakul és a túlélésért folytatott harcból végül a vadon szabad, félelmetes királyaként kerül ki.
=== 5. Hóban, hámban mindhalálig ===
 
*'''Hal''': Tizenkilenc-húsz éveshúszéves tejfelesszájú amerikai, aki Kanadába az arany reményében érkezik a nővérével és annak férjével. Megveszi Buckot és a kutyafalkát. Teljesen tapasztalan a szánhajtásban.
*'''Mercedes''': Charles felesége, Hal nővére, elkényeztetett, törékeny asszony. Eleinte együttérez a kutyákkal.
*'''Charles''': Középkorú amerikai, Hal sógora, Mercedes férje.
''szokások lánca szakad,''<br>
''mély, téli álma után''<br>
''felébred benne a vad.''<br>
 
A regény mottója [[w:en:John Myers O'Hara|John Myers O'Hara]] (1870–1944) amerikai költő Atavizmus (''Atavism'')<ref>[http://www.unz.org/Pub/Bookman-1902nov-00229 John Myers O'Hara, ''Atavism''], megjelent a ''The Bookman'' irodalmi folyóirat 1902. novemberi számában.</ref> című versének első versszaka, amely a regény egyik fő mondanivalóját foglalja össze.
Pár hét múlva a kutyafogatot egy skót félvér veszi meg, aki postát szállít északra az aranyásóknak. A teher, amit a kutyák húznak, iszonyúan nehéz, az út pedig hosszú és fáradságos. A robot kimeríti az egész falkát, de pihenésre nincs elég idő. Amint felérnek északra, már indulnak is vissza a külvilágnak címzett levelekkel. A kutyákat teljesen megviseli a megerőltető visszaút, és teljesen elfáradva érnek be végállomásukra. Már nem képesek még egy ilyen utat megtenni. A hajtók egy friss kutyacsapatot toboroznak, Buck és társai pedig új tulajdonosokhoz kerülnek.
 
Hal, Charles, és Mercedes, az új tulajdonosok, a gyors meggazdagodás reményében indulnak északnak. Teljesen tapasztalatlanok a szánhajtásban és fogalmuk sincs arról, hogyan kell túlélni az alaszkai vadon viszontagságait. Ügyetlenül küszködnek a szánnal, és semmibe veszik a tapasztalt szomszédok figyelmeztető jótanácsát, hogy ne utazzanak a tavaszi olvadás idején. Először túletetik a kutyákat, azután, mikor az élelem fogytában van, nem adnak nekik eleget enni. Útjuk során betévednek John Thornton táborába. Thornton, aki tapasztalt aranyásó, azonnal észreveszi, hogy a kutyák milyen rossz állapotban vannak a tulajdonosok hozzá nem értő bánásmódja miatt. Thornton figyelmezteti a triót, hogy veszélyes ilyenkor átkelni a folyón, de a hármas csökönyösen csak a saját feje után megy és kényszerítik a kutyákat az indulásra. A kiéhezett, végsőkig kimerült Bucknak rossz előérzete van és nem hajlandó megmozdulni Hal kemény ütlegeinek zápora alatt sem. Thornton mélyen felháborodik a kegyetlen és esztelen bánásmódon. Egyben felkelti figyelmét a kutya. Elvágja Buck szíjait, jelezve a tulajdonosoknak, hogy megtartja a kutyát. Egy rövid szóváltás után, a csapat elindul Buck nélkül, hogy átkeljen a folyón. De ahogy Thornton megjósolta, az olvadó, gyenge jégréteg beszakad alattuk és a szán kutyástul, emberestül eltűnik a mélyben.
 
Thornton gondos ápolására Buck visszanyeri egészségét és rajongó, szenvedélyes szeretet lángol fel benne új gazdája iránt. Megmenti Thornton életét, amikor az a folyóba esik. Egyik aranykereső útjuk során egy ember fogadást tesz, hogy Buck nem bír elhúzni egy befagyott, ezer fontos szánt. Buck megnyeri a fogadást és ezzel olyan összeghez juttatja Thorntont és két társát, hogy tovább folytathatják aranykereső útjukat. Buck eközben lassan felfedezi a környező vadont és megismerkedik egy ott élő farkassal. Egy este, amint visszatér vadászatából, érzi, hogy valami baj történt. Szeretett gazdáját és a tábor minden lakóját egy csapat Yeehat indián lemészárolta és éppen táncukat járják a kunyhó romjai körül. Buck féktelen dühvel rájukront, többüket megöli, az indiánok fejvesztve menekülnek. Buck egy darabig üldözi őket, majd visszatér az elpusztult tábor helyére és mérhetetlen űrt érez. Tudja, hogy régi élete a múlté. A farkasok és ősi ösztönének hívását követve visszatér a vadonba, de nyaranta mindig meglátogatja ezt a tisztást, amit senki sem ismer. „Rothadó szarvasbőr zacskók hevernek itt, s egy sárga erecske folyik belőlük, beszivárog a magas füvek és indák alá, amelyek elrejti sárgaságát a nap elől; s a hatalmas farkas itt üldögél egy darabig, majd hosszasan és panaszosan felvonít egyszer, mielőtt eltávozna.”
25 545

szerkesztés