„Maurice Ravel” változatai közötti eltérés

a
→‎Ifjúsága: clean up, replaced: harminc éves → harmincéves AWB
a (→‎Ifjúsága: clean up, replaced: harminc éves → harmincéves AWB)
A gyermek Ravel kényes, kifinomult irodalmi és zenei műveire is rányomta bélyegét. Kedvenc költői között ott volt [[Stéphane Mallarmé|Mallarmé]], [[Edgar Allan Poe|Poe]] és [[Charles Baudelaire|Baudelaire]], a zenében pedig [[Robert Schumann|Schumann]], [[Liszt Ferenc|Liszt]], [[Frédéric Chopin|Chopin]] és [[Carl Maria von Weber|Weber]] stílusát kedvelte — később [[Wolfgang Amadeus Mozart|Mozart]] vált példaképévé. Beszámolók szerint nem különösebben szorgalmasan tanult zongorázni, anyja még jutalmakkal sem mindig tudta elérni, hogy az ifjú Maurice megtanulja a zeneleckét. Később sem vált különösebben jó előadóvá, még zongoradarabjait sem maga adta elő, hanem egy-egy hivatásos virtuóz. Karmesterként is ritkán lépett fel, és olyankor is csak saját műveit vezényelte; a siker mindig a zeneszerzőnek és nem a karmesternek szólt.
 
Fiatalon társaságkedvelő, gyakran bohém művész volt, afféle dandy. [[1901]]-től próbálkozott a fiatal francia zeneszerzők nagy álma, a ''Római díj'' elnyerésével, de azt a bizottság minden alkalommal másnak ítélte annak ellenére, hogy ebben az időszakban Ravel már ismert és elismert zeneszerző volt, aki [[1902]]-ben bemutatott ''F-dúr vonósnégyes''ével még Debussy bámulatát is kivívta. [[1905]]-ben eltiltották a további jelentkezéstől, mert elérte a harminc évesharmincéves korhatárt. Ez olyan közösségi botrányhoz vezetett, hogy a konzervatórium igazgatójának le kellett mondania. Ravel súlyos csalódásában sértett büszkeségében magányossá és visszahúzódóvá vált, hiába állt mellette közönségének szeretete és elismerése. [[Pándi Marianne]] szerint talán ennek tudható be, hogy később visszautasította a megkésett elismerésnek tekintett [[Francia Becsületrend]]et is.
 
== Az első nagy alkotói korszak ==
19 989

szerkesztés