„Gyalui Farkas” változatai közötti eltérés

a
clean up, replaced: Hatvan éves → Hatvanéves AWB
a (clean up, replaced: Hatvan éves → Hatvanéves AWB)
A kolozsvári [[Református kollégium (Kolozsvár)|Református Kollégiumban]] tett érettségi vizsga után előbb [[Budapest]]en orvostanhallgató, majd tanulmányait megszakítva a [[Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem|kolozsvári egyetem]]re iratkozott át, ahol 1891-ben [[magyar nyelv|magyar]] és [[francia nyelv]]- és [[irodalom]]ból szerzett doktorátust.
 
Miután már 1882 óta a kolozsvári ''Magyar Polgár'' és különböző budapesti lapok külső munkatársa, [[Petelei István]] 1886 áprilisában a ''[[Kolozsvári Közlöny]]höz'' szerződtette, itt tanulta meg az újságírást, s később is barátság fűzte mesteréhez. Rövid ideig a ''Magyarság'' éjjeli, majd ennek megszűnte után az ''Erdélyi Híradó'' segédszerkesztője volt; 1891-ben a kolozsvári Egyetemi Könyvtárhoz kapott kinevezést. 1892 és 1902 között sajtó alá rendezte a könyvtár szakcímjegyzékét.
 
Az [[1890-es évek]] végén hosszabb tanulmányúton meglátogatta [[Németország]], [[Svájc]], [[Franciaország]], [[Anglia]], [[Belgium]], [[Hollandia]] és [[Ausztria]] nevezetesebb közkönyvtárait. Tapasztalatait a ''Külföldi szakkönyvtárakról'' c. könyvében (Kolozsvár, 1900) összegezte: ezeket felhasználták a kolozsvári Egyetemi Könyvtár új épületének tervezési munkálataiban. 1901-től tizennyolc éven át mint egyetemi magántanár a [[Könyvtár- és információtudomány|könyvtártudomány]] tárgyköréből tartott előadásokat a kolozsvári egyetemen, s főként a köz- és népkönyvtárak hálózatának kérdésével foglalkozott. A [[brüsszel]]i ''Institut International de Bibliographie'' tagjává választották, 1911-ben pedig [[Erdélyi Pál]]tól átvette a könyvtár igazgatását, megtartva tisztségét 1926-os nyugdíjaztatásáig.
Nyugalomba vonulása után fokozott irodalmi tevékenységbe kezdett. Cikkei, tanulmányai főként a romániai magyar időszaki sajtóban jelentek meg, rendszeresen tartott előadásokat a különböző irodalmi és közművelődési társaságok felolvasó ülésein. Munkásságáért az [[Erdélyi Irodalmi Társaság|EIT]] – amelynek alapításában részt vett – 1937-ben tiszteletbeli elnökévé választotta. A [[Kemény Zsigmond Társaság|KZST]], a Romániai Pen Club Erdélyi Magyar Tagozata, a [[Károli Gáspár Irodalmi Társaság]], valamint a budapesti [[Petőfi Társaság]] tagja volt. Sokat tett Kolozsvár és környéke irodalmi emlékeinek megmentéséért; hagyatékából kerültek közgyűjteménybe a [[Hasadát|Hesdáton]] készített román népi [[fametszet]]ek eredeti dúcai.
 
Mint szépíró a századvég tárcanovella műfajának franciás könnyedségű művelője volt. Írt színpadi műveket is, ezek jobbára Kolozsvárt kerültek színpadra az [[1890-es évek]]ben. Maradandóbb értékű Petelei István addig kiadatlan novelláinak megjelentetése két kötetben (1912), ''[[Jókai Mór|Jókai]] Kolozsvárt'' c. hatrészes cikke a [[Keleti Újság]]ban (1925) s az [[Ellenzék (napilap)|Ellenzék]] 1927–29. évfolyamaiban megjelent ''A régi Kolozsvár'' c. emlékezéssorozata. Több százra rúgó cikkeinek, műfordításainak és eredeti szépirodalmi műveinek hozzávetőlegesen teljes jegyzékét az ''Irodalmi munkásságom 1882–1923'' és ''Hatvan évesHatvanéves irodalmi munkám 1882–1942'' c. önkönyvészeti kiadványaiban sorolta fel.
 
== Fontosabb, 1919 után megjelent munkái ==
 
{{portál|Kolozsvár|-|Erdély|-}}
 
[[Kategória:Magyar írók]]
[[Kategória:Magyar irodalomtörténészek]]
25 545

szerkesztés