25 545
szerkesztés
a
clean up, replaced: Hatvan éves → Hatvanéves AWB
a (clean up, replaced: Hatvan éves → Hatvanéves AWB) |
|||
|
A kolozsvári [[Református kollégium (Kolozsvár)|Református Kollégiumban]] tett érettségi vizsga után előbb [[Budapest]]en orvostanhallgató, majd tanulmányait megszakítva a [[Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem|kolozsvári egyetem]]re iratkozott át, ahol 1891-ben [[magyar nyelv|magyar]] és [[francia nyelv]]- és [[irodalom]]ból szerzett doktorátust.
Miután már 1882 óta a kolozsvári ''Magyar Polgár'' és különböző budapesti lapok külső munkatársa, [[Petelei István]] 1886 áprilisában a ''[[Kolozsvári Közlöny]]höz'' szerződtette, itt tanulta meg az újságírást, s később is barátság fűzte mesteréhez. Rövid ideig a ''Magyarság'' éjjeli, majd ennek megszűnte után az ''Erdélyi Híradó'' segédszerkesztője volt; 1891-ben a kolozsvári Egyetemi Könyvtárhoz kapott kinevezést. 1892 és 1902 között sajtó alá rendezte a könyvtár szakcímjegyzékét.
Az [[1890-es évek]] végén hosszabb tanulmányúton meglátogatta [[Németország]], [[Svájc]], [[Franciaország]], [[Anglia]], [[Belgium]], [[Hollandia]] és [[Ausztria]] nevezetesebb közkönyvtárait. Tapasztalatait a ''Külföldi szakkönyvtárakról'' c. könyvében (Kolozsvár, 1900) összegezte: ezeket felhasználták a kolozsvári Egyetemi Könyvtár új épületének tervezési munkálataiban. 1901-től tizennyolc éven át mint egyetemi magántanár a [[Könyvtár- és információtudomány|könyvtártudomány]] tárgyköréből tartott előadásokat a kolozsvári egyetemen, s főként a köz- és népkönyvtárak hálózatának kérdésével foglalkozott. A [[brüsszel]]i ''Institut International de Bibliographie'' tagjává választották, 1911-ben pedig [[Erdélyi Pál]]tól átvette a könyvtár igazgatását, megtartva tisztségét 1926-os nyugdíjaztatásáig.
Nyugalomba vonulása után fokozott irodalmi tevékenységbe kezdett. Cikkei, tanulmányai főként a romániai magyar időszaki sajtóban jelentek meg, rendszeresen tartott előadásokat a különböző irodalmi és közművelődési társaságok felolvasó ülésein. Munkásságáért az [[Erdélyi Irodalmi Társaság|EIT]] – amelynek alapításában részt vett – 1937-ben tiszteletbeli elnökévé választotta. A [[Kemény Zsigmond Társaság|KZST]], a Romániai Pen Club Erdélyi Magyar Tagozata, a [[Károli Gáspár Irodalmi Társaság]], valamint a budapesti [[Petőfi Társaság]] tagja volt. Sokat tett Kolozsvár és környéke irodalmi emlékeinek megmentéséért; hagyatékából kerültek közgyűjteménybe a [[Hasadát|Hesdáton]] készített román népi [[fametszet]]ek eredeti dúcai.
Mint szépíró a századvég tárcanovella műfajának franciás könnyedségű művelője volt. Írt színpadi műveket is, ezek jobbára Kolozsvárt kerültek színpadra az [[1890-es évek]]ben. Maradandóbb értékű Petelei István addig kiadatlan novelláinak megjelentetése két kötetben (1912), ''[[Jókai Mór|Jókai]] Kolozsvárt'' c. hatrészes cikke a [[Keleti Újság]]ban (1925) s az [[Ellenzék (napilap)|Ellenzék]] 1927–29. évfolyamaiban megjelent ''A régi Kolozsvár'' c. emlékezéssorozata. Több százra rúgó cikkeinek, műfordításainak és eredeti szépirodalmi műveinek hozzávetőlegesen teljes jegyzékét az ''Irodalmi munkásságom 1882–1923'' és ''
== Fontosabb, 1919 után megjelent munkái ==
{{portál|Kolozsvár|-|Erdély|-}}
[[Kategória:Magyar írók]]
[[Kategória:Magyar irodalomtörténészek]]
| |||