„Tripitaka Koreana” változatai közötti eltérés

A '''Tripitaka Koreana''' (vagy ''[[Korjo]] [[Tipitaka|Tripitaka]]''; [[hangul]]: 팔만 대장경 vagy 고려 대장경; [[handzsa]]: 八萬 大藏經 vagy 高麗 大藏經; [[A koreai nyelv átdolgozott latin betűs átírása|átdolgozott romanizáció]]: ''Palman Daejanggyeong'' vagy ''Goryeo Daejanggyeong''; [[McCune–Reischauer]]: ''P'alman Taejanggyŏng'' vagy ''Koryŏ Taejanggyŏng'') egy nagy terjedelmű [[Koreaiak|koreai]] [[Buddhizmus|buddhista]] szöveggyűjtemény, első változata a [[11. század|11. században]]ban készült el. Más néven ''Palman Daejanggyeong'' (azaz ’Nyolcvanezer Tripitaka’ – a ''tripitaka'' szó jelentése ’három kosár’ [[szanszkrit nyelv|szanszkritul]]), a fennmaradt változat egy 81 258 fatáblából álló gyűjtemény, a [[13. század|13. századból]]ból. Ez a világ legrégebbi épen megmaradt, átfogó buddhista [[kánon|kánonja]]ja, [[Handzsa]] írással. Az 52 382 960 klasszikus koreai (azaz [[sino-koreai]]) írásjegy között nincs egy hiba sem. A fatáblák mindegyike 70  cm széles és 24  cm hosszú. Vastagságuk 2,6 és 4  cm között váltakozik. Tömegük kb. 3-4 kilogramm. Az egész gyűjtemény a [[Dél-Korea|dél-koreai]] [[Dél-Kjongszang]] tartományban található [[Heinsza]] buddhista kolostorban van, immár évszázadok óta. A gyűjtemény Dél-Korea 32. [[Dél-Korea nemzeti kincsei|nemzeti kincse]].

A szútragyűjteménynek (a [[szútra]] [szanszkrit:सूत्र - ''sūtra''] szó szerinti jelentése: „szál”, „fonal”, „vonal”, valamit összetartó, összefogó dolog. Elvont értelemben – ahogy ide kapcsolódóan is - aforizmák, prédikációk jelentésben kell érteni.) a [[Buddhizmus Kínában|kínai]] buddhista kánon az alapja, először 1011-től kezdve 76 éven át a szövegeket fatáblákra faragva, 1087-ben készült el. A [[Korjo|Korjo-dinasztia]] (918–1392) ekkor épp a [[Kitajok|kitajokkalkitajok]]kal háborúzott, akik már harmadik alkalommal törtek be az országba. A buddhista szövegek faragásának egyik célja a [[Gautama Sziddhártha|Buddha]] segítségül hívása volt, egyfajta erőmerítésként értelmezték a készítés folyamatát.

Második elkészültekor a Tripitaka Koreana a Kanghva tartománybéli [[Szonvon]] (禪院) templomban volt, de innen hamar áthelyezték a mai [[Szöul|szöuliszöul]]i [[Dzsicson]] (支天寺) templomba idegen népek betörései miatt. 1398-ban, a [[Csoszon]]-dinasztia (1392-1910) korai éveiben az egészet átköltöztették a Heinsza kolostorba, ahol a mai napig őrzik.

A Heinsza („a nyugodt tenger visszatükröződésének temploma”) a [[Három Drágakő Kolostor]] egyike, ezen belül a [[Dharma|Dharmát]], a Buddha tanítását jelképezi. A másik két kolostor a [[Tongdosza]] Dél-Kjongszang tartományban – ez magát a Buddhát jelképezi, valamint a [[Szongkvangsza]] Dél-Csolla tartományban, ami a [[Szangha|szanghát]], a buddhista közösséget jelképezi. A Heinsza ezen kívül a [[Dzsogje rend]] fő kolostora, szintén a mai dél-koreai Észak-Kjongszang tartományban ([[Kaja-hegy|Kaja-hegyén]]én) található. A templomot [[Edzsang]] király (애장왕, 哀莊王) építtette 802-ben, hálából a Buddhának, ugyanis a legenda szerint két koreai szerzetes Kínából hazatérve meggyógyította beteg feleségét. A templom ma is aktívan működik, mint szerzetesi kolostor.

2011-ben volt a Koreana Tripitaka első változatának ezer évesezeréves évfordulója, amit a koreaiak kellőképp meg is ünnepeltek. A dél-koreai ''TV Arirang'' egy rövid adásában bemutatták a Tripitaka Koreana múltját és jelenét, azt, hogy miként nyomtattak ezekkel a fatáblákkal papírra, és tartottak egy fesztivált ahol az 1398-as Heinsza-ba való költöztetést játszották el. A Tripitaka Koreana készítéséről szól egy opera is.

A Tripitaka Koreana összesen 4 épületben található, melyeket összesen 108 oszlop tart, amik az ember 108 gyötrelmét jelképezik. A koreai emberek úgy hiszik, se madár, se egér, se semmilyen más állat nem lepett be soha ezen épületekbe, meg pók sem szőtte hálóját e falak között, pedig az épületek mar több mint ezer éve nyitva állnak.