„Szent Eustachius” változatai közötti eltérés

Legendája szerint eredetileg Placidusnak hívták, [[Marcus Ulpius Traianus római császár|Trajanus császár]] katonai parancsnokaként szolgált. Egy napon vadászat közben [[Tivoli]] közelében ([[Róma]] mellett) szarvascsordára bukkant. Észrevett egy gímet, amelyik a többinél pompásabb és nagyobb is volt, s a csordát elhagyva előreszökkent az erdő sűrűjébe. Mialatt katonái a többi szarvassal törődtek, Placidus minden igyekezetével ezt az egyet követte, és igyekezett kézre keríteni. Miközben erejét megfeszítve követte, a szarvas egy szirt tetejére hágott. A közelébe érve Placidus lázasan gondolkodott, hogyan ejthetné el. Mikor alaposabban szemügyre vette a szarvast, agancsai között megpillantotta a szent keresztet a nap fényénél tündöklőbb alakban, s Jézus Krisztus képmását, aki a szarvas szája által – miként hajdan Bálám szamara által – így szólította meg őt: ''„Miért üldözöl, Placidus? Irántad való irgalomból jelentem meg néked ebben az állatban. Én vagyok Krisztus, akit te ismeretlenül tisztelsz. Alamizsnáid feljutottak színem elé, ezért jöttem el. E szarvasban, akire vadásztál, én vadásztam terád.”''

Saját maga és családja azonnal megkeresztelkedett, és megváltoztatta a nevét Eustachius-ra (görög: ''Ευστάθιος Eustathios'', "szerencse" vagy "gyümölcsöző"). Ezt csapások sorozata követte, de a hite akkor sem hagyta el: vagyonát ellopták, a szolgái meghaltak pestisben, amikor a család egy tengeri útra ment, a hajó kapitánya elrabolta a férfi feleségét, s amikor Szent Eszták átkelt egy folyón két fiával, a gyerekeket elvitte egy farkas és egy oroszlán. Panaszkodott, de nem vesztette el hitét és újra találkozott a családjával. Amikor megtagadta, hogy pogány áldozatot mutasson be, [[Publius Aelius Hadrianus római császár|Hadrianus császár]] halálra ítélte őt, a feleségét, és fiait, úgy hogy halálra sütötték egy bika vagy egy ökör formájú bronz szoborban Kr.u. 118-ban.