„Népvándorláskor” változatai közötti eltérés

A népvándorlás időszaka két szakaszra osztható; az első, általában [[Földközi-tenger|mediterrán]] szemszögből értékelt szakasz során, a 4-[[6. század]] között germán népek fennhatósága alá került a korábbi [[Nyugatrómai Birodalom]] legtöbb területe. (Lásd: [[keleti gótok|osztrogótok]], [[nyugati gótok|vizigótok]], [[burgundok]], [[alánok|alánok és a germánok]], [[angolok]], [[szászok]], [[jütök]], [[szvébek]], [[alemannok]].) A [[vizigótok]] voltak az elsők, akik [[376]]-ban – a [[hunok]] elől menekülve – hivatalosan római területre léphettek. A [[Római Birodalom]] azzal a feltétellel fogadta el jelenlétüket, hogy megvédik a [[Duna]] vonalát, de azok végül fellázadtak, magát Itáliát is megszállták, sőt [[Róma|Rómát]] is kifosztották ([[410]]), mielőtt megtelepedtek [[Ibériai-félsziget|Ibériában]], ahol megalapították 200 évig kitartó királyságukat. Őket [[Theuderich keleti gót király|Nagy Theodorik]] vezetésével az [[keleti gótok|osztrogótok]] követték Róma területére, akik magában [[Itália|Itáliában]] telepedtek le. Észak-Afrikában - rövid hispániai vándorlást követően - a [[vandálok]] alapítottak királyságot.