„Panegyricus” változatai közötti eltérés

[[Athéni Gorgiasz|Gorgiasz]], [[Lüsziasz]], [[Iszokratész]], [[Ailiosz Ariszteidész]] vagy [[Menander]] írtak híres ''panegyricusokat''. A későbbi korokban némileg módosult a ''panegyricus'' értelme, így neveztek mindenféle terjedelmesebb dicsérő és magasztaló beszédet is. A korai császárkorban általában csak az élők számára írt dicshimnuszt jelentette, a halottak magasztalására halotti beszédet írtak. Már [[Caius Plinius Caecilius Secundus|ifjabb Plinius]] is írt ilyeneket, például a [[100]] körül a [[senatus]] megbízására [[Marcus Ulpius Traianus római császár|Traianus]] [[consul]]i beiktatásának alkalmára készült munkája. Főleg a késői császárkor dicsbeszédei ismertek, amelyeket [[Caius Aurelius Valerius Diocletianus római császár|Diocletianus]] és [[I. Theodosius római császár|Theodosius]] császárok uralkodása között a [[gallia]]i városok számára különböző latin rétorok írtak. Formájukban és stílusukban ezek a beszédek általában [[Marcus Tullius Cicero|Cicerót]] utánozták, így ezen beszédek sokáig kedveltek maradtak. Diocletianus idején vált szokássá a császár emberfeletti erényeit ünnepelni egy-egy hivatalos eseményen. [[336]]-ban [[kaiszareiai Euszebiosz]] [[I. Constantinus római császár|I. Constantinushoz]] írt ''panegyricust'' – ebben uralkodói jogcímét egészen [[Marcus AureliusII. Claudius Gothicus római császár|II. Claudius Gothicusig]] vezeti vissza. [[Cassiodorus]] [[Theuderich keleti gót király]]nak címzett egyet.