„Arany János (költő)” változatai közötti eltérés

A szabadság harc után
(A szabadság harc után)
Irodalmi pályafutása 1845-ben ''Az elveszett alkotmány'' című szatirikus [[Eposz|eposszal]] indult, de igazán ismertté az 1846-ban készült [[elbeszélő költemény]]e, a ''[[Toldi]]'' tette. Már pályája kezdetén is foglalkozott a közélettel, és politikai tárgyú cikkeket írt. Az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc]]ban [[Nemzetőrség|nemzetőrként]] vett részt, majd a [[Szemere Bertalan]] által vezetett belügyminisztériumban volt fogalmazó. A bukást követően egy ideig bujdosott, ám végül elkerülte a megtorlást, és [[Nagykőrös]]re költözött, ahol 1851 és 1860 között tanári állást tudott vállalni.
 
Az élete teljesen megváltozott, amikor a Kisfaludy Társaság igazgatónak választotta, és [[Pest (történelmi település)|Pestre]] költözött. A [[kiegyezés]] idején a magyar irodalmi és a politikai élet kiemelkedő és meghatározó képviselője. Irodalmi munkássága kihatott a talán addig kevésbé ismert történelmi szereplők ismertségére is, hiszen a műveiben megformált alakok közül több neki köszönhetően vált igazán halhatatlanná. [[Petőfi Sándor]] kortársa és barátja is volt egyben. [[Költészet]]ükben nagy különbség, hogy a gyorsan érő és rövid életű Petőfivel szemben az övé lassabban bontakozott ki. Halála is összeköti őket, hiszen a már egyébként is gyengélkedő népi költőfejedelem 1882. október 15-én egy Petőfi-szobor-avatáson fázott meg, és az azt követő [[tüdőgyulladás]]ban hunyt el 65 éves korában.Felvették a Magyar tudományos Akadémiákra.
 
<center>{{idézet2|''Minden szál hozzá vezetett, és minden szál tőle vezet, a magyar szellemi életnek ő a sugárzási központja.''|[[Szerb Antal]]<ref>{{cite web |author=Szerb Antal |authorlink=Szerb Antal |title=Arany János |url=http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/arany/szerbaj.htm |publisher=magyar-irodalom.elte.hu |accessdate=2016-07-03}}</ref>}}</center>
Névtelen felhasználó