„F/A–18 Hornet” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →{{fj|Finn|1}}: clean up, replaced: négytéves → négyéves AWB |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
125. sor:
Szerkezeti megerősítésük a szárnyfeleken és a függőleges vezérsíkokon jelentkező fáradásos repedések miatt vált szükségessé. A károsodott elemeket utólagosan kicserélték, a későbbi repedések elkerülése végett a függőleges vezérsíkok-törzs csatlakozás belső oldalain 3 db erősítő bordát helyeztek el, illetve a LEX középső-felső felületére oldalanként 1–1 db áramlásterelő lemezt csavaroztak ''(„határréteg-kitérítő”, [[angol nyelv|angolul]] Boundary Layer Air Discharge, BLAD)''. Ezeket a módosításokat a bel- és külföldi teljes ''Hornet-flottán'' elvégezték (''A''-tól ''D'' változatig). A gyártásban levő C/D-ket értelem szerűen már így építették meg.
Modernizált radart, avionikai berendezéseket kaptak és lehetővé vált az [[AIM–120 AMRAAM]] légiharc-, az [[AGM–65 Maverick]] levegő-föld rakéták és az [[AGM–84 Harpoon]] hajók elleni manőverező robotrepülőgép alkalmazása is. További fejlesztések révén új Martin-Baker ''NACES''-rendszerű ''(Navy Aircrew Common Ejection Seat)'' katapultüléseket kaptak és önműködő zavaróberendezéseket. A passzív [[szintetikus apertúrájú rádiólokátor|szintetikus apertúrájú]] [[PESA]] [[rádiólokátor|lokátornak]] ''(AN/APG–73)'' köszönhetően nagy felbontású képeket készíthettek a repülőgép előtti-alatti terepről. Megnőtt az éjszakai támadó képességük is a [[Hughes]] (napjainkban [[Raytheon]]) [[AN/AAR–50]] hőképalkotó navigációs konténer és a ''[[Loral Space & Communications]]'' fejlesztette [[AN/AAS–38 Nite Hawk]] [[FLIR]] célmegjelölő konténer alkalmazásával. Ezt teljessé tette az „éjjellátó”
[[Fájl:F-18 with ATARS in nose.jpg|bélyegkép|balra|300px|ATARS-al felszerelt F/A–18D (RC) a VMFA(AW)–332 ''Moonlighters'' század kötelékében. Jól megfigyelhetőek az orr alatt elhelyezett szenzorok]]
420. sor:
Az első példány (HN–461 lajstromú D) [[1995]]. [[április 21.|április 21-én]] szállt fel először a [[Saint Louis (Missouri)|St. Louis]]-i gyár repteréről. Pilótája az McDD teszt pilótája, ''Fred Madenwald'' volt, navigátora ''Dave Stuart'' haditengerészeti tiszt, hivatalosan [[június 7.|június 7-én]] vették át.<ref>[http://www.mdc.com/defense-space/military/fa18/fa18_milestones.htm F/A-18 Hornet Milestones] Boeing.</ref> Az első négy D-t [[1995]]. [[november 7.|november 7-én]] repülték át a [[Tampere]]–[[Pirkkala]] reptérre az [[Az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészete|Amerikai Haditengerészet]] és a Finn Légierő pilótái. Ezek lejstromjelzése HN–462, –464, –465 és –466 volt. Az első Valmet által összeszerelt együléses gépet (HN–401) 1996 júniusában vették át, az utolsót, a HN–457-et [[2000]]. [[augusztus 8.|augusztus 8-án]].
A 2001. november 8-án balesetet szenvedett, majd részben kijavított ''C''-n (HN–413) a műszaki felülvizsgálatok során megállapították, hogy a mellső törzsszekciót selejtezni kell. A Légierő megoldást keresve – az oktatógépszám szűkössége miatt – a kétülésessé átépítés mellett döntött, ezért egy kanadai ''B'' (c/n 188920) mellső törzsszekcióját használták fel ehhez. A
Lajstromok:
| |||