„Doni kozákok” változatai közötti eltérés

Több mint kétezer évvel ezelőtt, a Don partjain [[szkíták]] éltek. Sok szkíta sírt tártak fel ebben a régióban.<ref>{{Cite journal | doi = 10.1007/s00439-009-0683-0| title = Ancient DNA provides new insights into the history of south Siberian Kurgan people| year = 2009| last1 = Keyser | first1 = C. | last2 = Bouakaze | first2 = C. | last3 = Crubézy | first3 = E. | last4 = Nikolaev | first4 = V. G. | last5 = Montagnon | first5 = D. | last6 = Reis | first6 = T. | last7 = Ludes | first7 = B. | journal = Human Genetics| volume = 126| issue = 3| pages = 395–410 | pmid=19449030}}</ref> Később a területet a [[kazárok]] és a [[kunok]] népesítették be. A don-vidéki [[Sztyeppe|sztyeppéket]] "A Vad Mezők" néven (Дикое Поле) emlegették. A mongol hódítás után a vidék az [[Arany Horda]] felügyelete alá tartozott, gyakran portyáztak erre tatár csapatok, akik megtámadták az orosz és külföldi kereskedőket.

===15-17,. század===

Egy [[1444]]-es dokumentumban a [[rjazany]]i kozákokat [[Pereszlavl-Zalesszkij]] védői közt szerepelnek az [[Arany Horda]] csapatainak a támadása ellen. Említi őket [[III. Iván moszkvai nagyfejedelem]] egy későbbi dokumentuma is. Miután [[1480]]-ban az Arany Horda összeomlott, a Don folyó térségének nyugati felét a [[Krími Tatár Kánság]], keleti részét a [[Nogaji Tatár Kánság]] ellenőrizte. A határvidékek tágas donvidékiDon-vidéki sztyeppéin a 14. század óta olyan emberek és leszármazottaik éltek, akik másutt összeütközésbe kerültek a társadalmi renddel, nem ismerték el a földbirtokosok hatalmát, szökött jobbágyok voltak és szabadságot akartak, amit a sztyeppe megadhatott. Ahogy az idő haladt, közösségé kovácsolódtak, és kozákoknak kezdték el nevezni őket. A közös foglalatosságuk kezdetben a vadászat és halászat volt, illetve a folytonos csatározás a török és tatár támadók ellen. Csak később szoktak a letelepedett életmódhoz és a földműveléshez.

A kozák falvak, a ''sztanyicák'' – régi magyar szóval „kozákgyarmatok” (Pallasz Nagylexikon) – legkorábbi írott forrása [[1549]]-es keltű. [[1552]]-ben a [[Szuszar Fedorov]] [[atamán]] vezette doni kozákok is csatlakoztak [[IV. Iván orosz cár|Rettegett Iván]] hadához [[Kazán (település)|Kazany]] ostromakor. [[1556]]. [[Júniusjúnius 2.|június 2-án]] [[Ljapun Filimonov]] atamán kozák csapatai a moszkovita [[sztrelec]]ekkel segítségével meghódította és annektálta az [[Asztrahanyi Kánság]]ot.

Rettegett Iván cár uralkodása alatt [[Jermak Tyimofejevics]] atamán [[Szibéria]] meghódítására indított hadjáratot. Miután 1582 őszén legyőzte [[Köcsüm kán]]t és elfoglalta [[Szibir]]t, a [[Szibériai Kánság]] székhelyét, Jermak egy kozák csapatot küldött az [[Irtis]] folyó mentén lefelé [[1583]] telén. A Bogdan Brjazga (más források szerint Nyikita Pan) vezette különítmény áthaladt a [[Manysik|vogulok]] földjén és elérkezett Szanarovo városhoz. A meglepett [[Hantik|osztjákok]] megadták magukat. 1585 őszén [[Ivan Manszurov]] kozák parancsnok megalapította az első orosz erődítményvárost Szibériában, [[Obszkoj]]t, az Irtis torkolatánál, az [[Ob]] folyó jobb partján. A manysik és a hantik óriási kiterjedésű földje ettől fogva az orosz államhoz tartozott, amit megerősített [[Pelim (település, al. 1592)|Pelim]] és [[Berjozov]] városok megalapítása 1592-ben és [[Szurgut]]é 1594-ben.

Az [[1605]] és [[1618]] közt folyt [[Lengyel–orosz háború (1605–1608)|lengyel–orosz háború]] során a lengyel–litván nemes [[Aleksander Józef Lisowski]] zsoldos könnyűlovascsapatot szervezett (amelyre halála után kezdtek el ''lisowczi'' néven emlegetni), részben doni kozákokból, a lengyel uralkodó szolgálatában. A moszkvai háború után a csapat részt vett a [[moldvai lengyel–török háború (1599–1600)|moldvai lengyel–török háborúban]], a [[felvidék]]i [[Homonnai csata|homonnai csatában]] ([[1619]],. [[november 23.]]). Később [[Szilézia|Sziléziát]] és [[Morvaország]]ot fosztogatták a [[Habsburg-család|Habsburgok]] szövetségeseiként a [[Cseh felkelés (1618–1620)|cseh felkelés]] (1618–1620) során, ami a [[harmincéves háború]] kezdő epizódja volt. A háború első jelentős ütközete a [[fehérhegyi csata]] volt [[1620]]. [[november 8.|november 8-án]] [[Prága]] közelében. A vallon hadvezér [[Johann t’Serclaes Tilly]] a [[magyar lovasság]] ellen küldte a lisowczikat. A kozákok győztek, húsz zászlót zsákmányoltak. A csata után terrorizálták a cseh lakosságot<ref>[http://fpavelka.com/2010_05.pdf], pp. 8–9</ref>, úgyhogy kifizették őket és [[1621]]. [[május 7.|május 7-én]] szélnek eresztették a csapatot. Egy részük visszatért Lengyelországba, mások a Habsburg [[I. Miksa bajor választófejedelem]] szolgálatába álltak.

1786 után a doni kozákok földjét hivatalosan Doni Had Földnek nevezték, majd 1870-ben átnevezték Don Had területnek (oroszul Область Войска Донского, átírva Oblaszty Vojszka Donszkovo) nevezték. Területei ma a [[rosztovi terület|Rosztovi]], volgográdi és voronyezsi régiókhoz tartoznak Oroszországban, és a Luhanszki területhez Ukrajnában.

Az 1884-es népszámlálás szerint a doni kozák férfinemű népesség 425 ezer volt. Az akkor létező tíz kozák had közül ők voltak a legnépesebbek. Az összes hadrafogható kozák férfi több, mint egyharmadát adták.

Az [[első világháború]] előestéjénaelőestéjén a Doni Kozák Hadnak 17 reguláris ezrede volt és hat független százada (''szotnya''). Ezen felül a Cári Testőrség két ezredét is a Don vidékéről toborozták. [[1916]]-ra a haderőt 58 harci ezredre és 100 önálló szotnyára emelték. A Don-vidék központi fekvése miatt ezeket az egységeket a német és az osztrák-magyar fronton is gyakran bevetették. A kozákok kiemelt fontosságát a lovasságon belül jól mutatja, hogy 1916-ban az orosz reguláris lovasság egyharmadát feloszlatták, de a kozák egységeket nem..<ref>{{cite book|first=Vladimir|last=Littauer|page=220|title=Russian Hussar|ISBN=1-59048-256-5}}</ref>

Az 1917. februári forradalom kitörésekor [[Szentpétervár|Petrográd]] helyőrségéhez három doni kozák zászlóalj is tartozott (az 1., 4., és 14.). Jórészt a Had szegény vidékeiről toborzott újoncok voltak, és hatással volt rájuk a cári hadseregen belül eluralkodott kiábrándultság. Amikor az egyre dagadó tömegmegmozdulások feloszlatását kapták parancsba, nem léptek fel hatásosan. A cári rezsim összeomlásában szerepet játszottak az arról elterjedt hírek, hogy még a hagyományosan lojális kozákokban sem lehetett már bízni. <ref>Albert Seaton, page 27 "The Cossacks", SBN 85045 116 7</ref>

Az [[1917-es oroszországi forradalmak]] után [[1918]]-ban a Doni Kozák Hadat feloszlatták. A [[Fehér Hadsereg]]ben a kommunisták ellen harcoló és az emigrált kozákok megőrizték hagyományaikat és kultúrájukat. [[Alekszandr Vasziljevics Kolcsak|Alekszandr Kolcsak]] admirális, a [[Orosz polgárháború|polgárháborús]] [[fehér mozgalom]] egyik kiemelkedő vezetője doni kozák származású volt. A fehérek veresége után a szovjet rezsim a [[kozáktalanítás]] (Расказачивание, raszkazacsivanyije) politikájába kezdett, ami a rezsimre veszélyesnek tekintett kozákság legyilkolását és kitelepítését jelentette.<ref>{{cite web|first=W.V.|last=Chereshneff|url=http://www.armymuseum.ru/kaz1_e.html|title=The History of Cossacks: The Cossackdom|publisher=Russian Imperial/Red/Soviet Army Museum|date=1952|accessdate=23 April 2015|deadurl=yes|archiveurl=https://web.archive.org/web/20140718120913/http://www.armymuseum.ru/kaz1_e.html|archivedate=18 July 2014|df=dmy}}</ref>

A kozák földek egy része nagyon termékeny volt. A kozákok maradékai az erőszakos mezőgazdasági [[kollektivizálás]] időszakában gyakran estek áldozatul, mint [[kulák]]ok. Michael Kort történész szerint "1919 és 1920 folyamán a mintegy másfél millió doni kozákból a [[bolsevikok|bolsevik]] rezsim a becslés szerint 300-500 ezer embert ölt meg és teleépített ki.<ref>Kort, Michael (2001). ''The Soviet Colosus: History and Aftermath'', p. 133. Armonk, New York: M.E. Sharpe. ISBN 978-0-7656-0396-8.</ref> A régiónak óriási szenvedést hozott a [[Első ötéves terv (Szovjetunió)|első ötéves terv]] okozta [[Szovjet éhínség (1932-33)|éhínség]] 1932-ben és 1933-ban.

[[1936]]. [[Áprilisáprilis 20.|április 20-án]] megszüntették annak a tiltását, hogy kozákok szolgálhassanak a Vörös Hadseregben. Még ugyanebben az évben két lovassági egységet a doni kozákok kaptak. 1939-ben számos hagyományos kozák dísz- és harci uniformisú zászlóalj alakult. Sötétkék nadrágjiukonnadrágjukon széles vörös csjkcsík volt, ami megkülönböztette az egyenruhájukat a forradalom előtt használttól. 1943-ig a doni kozák lovasegységeket sokat használták, szerepük ezután lehanyatlott, ahogy a többi maradék lovasegységé is.<ref>Albert Seaton, pages 31-32 ''The Cossacks'', SBN 85045 116 7</ref> A doni kozák lovasság ezután sem szűnt meg, az 1945-ben Moszkvában tartott győzelmi felvonulásban is részt vett.

Legnagyobb tömegben azonban a doni kozákok nem a szovjet hadseregben szolgáltak a második világháborúban, hanem a németek oldalán, a [[XV. SS kozák lovassági hadtest]]ben. Ezeknek a kozákoknak a jórészejó része korábbi orosz polgár volt, akik nem azért szolgáltak, hogy a németeknek segítsenek, hanem hogy a Szovjetuniónak ártsanak. A hadtest az [[1. kozák hadosztály|1.]] és a [[2. kozák hadosztály]]ból állt.

1941 és 1941<!--???--> között a doni kozákok több, mint felét megölték, vagy kitelepítették. Az elűzöttek leszármazottai nem térhettek vissza. A kárpótlási törvény sem ismerte el őket a kommunizmus áldozatainak. A mai orosz állam legalább nem ellenséges a kozákokkal. A doni kozákság hagyományát az 1990-es években újraélesztették, és 1997-ben az orosz kormány hivatalosan is elismerte.

A hivatalos zászlót [[1918]]. [[Májusmájus 4.|május 4]]-én fogadta el a [[Pjotr Nyikolajevics Krasznov]] elnökölte doni kozák gyűlés [[Novocserkasszk]]ban, a két évig fennállt [[Doni Köztársaság]]ban. Három színűHáromszínű: kék, sárga és vörös. Hasonlít az ugyancsak 1918-ban léterjöttlétrejött [[Ukrajna]] zászlajához, amelynek a Doni Köztársaság kelezi szomszédja volt.

A kórus nagy népszerűségre tett szert Európában, Amerikában és Japánban és az 1930-as évek óta turnéznak a világban. A hagyományos kozák ruhába öltözött kórus [[a cappella]] stílusban énekelt orosz világi és egyházi dalokat, katona-, nép- és műdalokat. Egy idő után a kozák tánc is a műsoruk részévé vált. <ref>[https://www.youtube.com/watch?v=MsZd-Q4-zms Az angyal így kiáltott. Zeneszerző: Dmitrij Bortnyanszkij (1751–1825). Kórus: Szergej Zsarov doni kozák kórusa]</ref>