„Kocsi” változatai közötti eltérés

Azon kevés magyar szó közé tartozik, mely a nyugati nyelvekbe jutott ([[angol nyelv|angol]] ''coach'', [[német nyelv|német]] ''Kutsche'', [[katalán nyelv|katalán]] ''cotxe'', [[spanyol nyelv|spanyol]] ''coche'', [[olasz nyelv|olasz]]: cocchio, [[flamand nyelv|flamand]]: goetse, [[lengyel nyelv|lengyel]]: kocz, [[cseh nyelv|cseh]]: kočár, [[szlovák nyelv|szlovák]]: koč, kočiar, [[ukrán nyelv|ukrán]]: коч, [[szerb nyelv|szerb]]: кочије, [[szlovén nyelv|szlovén]]: kočíja, [[svéd nyelv|svéd]]: kusk). A Kaukázus vidékén és Kis-Ázsiában pedig a könnyű szekeret ''„madzsar”''-nak nevezik.

 

 

A ''koczy'' szóalak első előfordulása 1469-ből való. A kocsi részletes leírását – 1518-as évszámmal – Sigmund von Herberstein adta.

 

A kocsizás a távolsági közlekedés mellett szórakozási célokat is szolgált, kedvelt mulatsággá vált a tehetősek körében. Ez is hozzájárult gyors fejlődéséhez, különböző variánsok kialakulásához.

 

[[Fájl:Körösi coach.JPG|bélyegkép|jobbra|260px|Kőrösi kocsi a [[Szatmári Múzeum]]ban]]

A paraszti kocsi alváza éppen úgy két részből: kocsielőből és kocsiutóból áll, mint a szekér szekérelőből és szekérutóból. Oldalait is négy lőcs tartja, bár vannak olyan változatai is (a Dunántúlon, a Kisalföldön, Csallóközben), amelyeknek csak hátul van két lőcsük, elöl pedig két erős rakoncájuk. A kerekei is azonosak a szekér kerekeivel, csak feltűnően magasak (az Alföldön) és vékonyak. A kocsikra általában jellemző, hogy finoman megmunkált fa alkatrészekből szerkesztették, és finom a vas alkatrészük is azért, hogy könnyűek, de ugyanakkor erősek is legyenek. A kocsik különösen az Alföldön, a tanyavilágban terjedtek el, és a legtöbb változatuk is ott alakult ki. Ennek az a magyarázata, hogy a tanyák messze esnek a falvaktól, városoktól, hosszú lenne onnan a begyaloglás – idő sincs rá –, de a piacra és a saját szükségletre szállítandó áru is több annál, hogy azt háton vagy kari kosárban be lehetne cipelni.

Vidékenként nagyon sokféle a kocsiknak nemcsak a típusa, hanem neve is, pl.: bőrös kocsi, bricska, cséza, dorozsmai kocsi, egri kiskocsi, görbe oldalú kocsi, győri kocsi, hintó, homokfutó, kocsiszekér, kőrösi kocsi, lébényi kocsi, nagyatádi kocsi, nyírségi rövid kocsi, somorjai kocsi, szanyi kocsi, vásárhelyi kocsi stb. Ezek az elnevezések bizonyos helyi típusokat, különleges felszerelésű, eredetű, rendeltetésű járműveket jelentenek, de legtöbbször a típus készítési helyét vagy a személyt, akiről a kocsit elnevezték.

 

'''Bricska''' (lengyel szó, könnyű utazókocsit jelent: nálunk a könnyebb parasztszekereket is e néven nevezik. A magyar példányokon is négy személy fért el, beleértve a kocsist is, de nálunk csak rövid utakra használták. Fogatolására Magyarországon két lovat használnak, de vannak a bricskának kétrúdú, ún. ajonca változatai is, amelyekbe egy lovat fognak.)

 

</gallery></center>

 

Eleinte lófogatú kocsit értettek alatta. Mára [[jelentés]]e kibővült, általában ’kerekes közlekedési eszköz’ jelentésben használják, például a [[vonat]] szerelvénye vasúti kocsikból áll (l. még: [[személykocsi]], [[teherkocsi]], [[motorkocsi]]). A személygépkocsit ([[autó]]t) is nevezik így.

 

A kocsi nyugati elterjedését elősegítette a kólya-kocsi kialakulása, amelyből a hintók, a felfüggesztett karosszériájú díszes járművek fejlődtek ki.

* [[Hintó]]

* [[Fiáker]]

* [[Szekér]]

 

 

*[http://www.pannonfogat.hu/fogatok/cegbemutato.php Fogatok]

 

 

[[Kategória:Állati erővel mozgatott járművek]]