„Leontinoi Gorgiasz” változatai közötti eltérés

Gorgiasz, hasonlóan sok szofistához, valószínűleg relatív fogalomnak tekintette az igazságot, elutasítva a [[Platón]] és [[Arisztotelész]] filozófiájában egyetemes alapként megjelenő igazságfogalmat. Állítólag tanítása része volt, hogy a valószínűséget többre kell tartani az igaznál, és a szó segít a kicsit nagynak, a nagyot kicsinek feltüntetni.<ref name="HL">{{refhely|Hársing László: ''A filozófiai gondolkodás Thalésztől Gadamerig'', |29. oldal</ref>|azonos=Hársing29}}

Gorgiasz, hasonlóan sok szofistához, valószínűleg relatív fogalomnak tekintette az igazságot, elutasítva a Platón és Arisztotelész filozófiájában egyetemes alapként megjelenő igazságfogalmat. Gorgiasz elfogadhatatlannak tartotta, hogy a szónok hazugsággal érveljen, de írásaiból mindazonáltal úgy tűnik, jobban foglalkoztatta egy állítás szónoki megalapozottsága, mint valóságtartalma. Platón a Gorgiaszról elnevezett [[Gorgiasz (dialógus)|dialógusban]] ezeket a szavakat adta a szofista mester szájába, amikor az megmagyarázza, hogy mi a legfőbb jó: ''"Az a képesség, hogy szavainkkal meggyőzzük a bírákat a törvényszéken, a tanácsnokokat a tanácsban, a polgárokat a népgyűlésen vagy bármilyen más összejövetelen, lényeg, hogy nyilvános legyen. A beszéd hatalmával szolgáddá teszed az orvost, szolgáddá a tornamestert, az üzletemberről ki fog derülni, hogy nem magának szerzi a vagyont, hanem neked, aki értesz hozzá, hogyan kell szónokolni s a tömeget meggyőzni"''.<ref>Platón: ''Gorgiasz'', 36-37. oldal ISBN 963-9165-00x</ref> Állítólag tanítása része volt, hogy a valószínűséget többre kell tartani az igaznál, és a szó segít a kicsit nagynak, a nagyot kicsinek feltüntetni.<ref name="HL">{{refhely|Hársing László: ''A filozófiai gondolkodás Thalésztől Gadamerig'', |29. oldal</ref>|azonos=Hársing29}}